Önkéntesség
Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek , vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.
Az 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (Civil törvény) 159. §-a módosította a Közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény (Köt.) 3 §. d) pontját, mely a lehetséges fogadó szervezetek típusait sorolja fel. A módosított paragrafus eltörli azt a korlátozást, mely érelmében ez idáig csak és kizárólag a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek fogadhattak önkéntest a Köt. alapján, a civil szervezetek közül. A módosított paragrafus értelmében ezentúl a nem közhasznú szervezetek is önkéntest fogadó szervezetekké válhatnak és érvényesíthetik a törvényben nevesített kedvezményeket.
Az idézett paragrafus szövege:
a) 2. § (1) bekezdés c) pontjában és 11. § (4) bekezdés a) pontjában a „társadalmi szervezet” szövegrész helyébe az „egyesület” szövegb) 3. § (1) bekezdés
d) pontjában a „közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezet” szövegrész helyébe a „civil szervezet, közhasznú szervezet” szöveg
c) 11. § (3) bekezdés b) pontjában a „közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében” szövegrész helyébe a „civil szervezet, közhasznú szervezet esetében” szöveg lép.