Dél- Dunántúli kéktúra 2018

on . Beküldve: Kéktúra

del dunantuli kektura terkep csRockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Írott- kő-től Szekszárdig 541 km

Az Országos Kéktúra és az Alföldi Kéktúra megtétele után nagy volt a kísértés , hogy az Országos Kékkör, a még hiányzó szakaszát, a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalát is bejárjuk!

Teljesítések:
Országos Kéktúra Magyarfalvi Imre, Kovács Istvánné, Mihály Gáborné, Nagy István Alföldi Kéktúra Dél-Dunántúli kéktúra Szombathelytől- Öriszentpéterig terjedő szakasza

Tervünk:
2019 . Dél - Dunántúli Kéktúra befejezése

A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy Magyarfalvi Imre 2016 ban bejárta az Országos Kékkör teljes szakaszát, miután megtette a Dél-Dunántúli szakaszt is, így mindhárom túrajelvény birtokosa lett, és a Kékkör jelvény tulajdonosa.

Induljunk el!
A túra kezdő pontja az Irott.kő –Bozsok lett volna, de mi ezt a szakaszt eltettük egy későbbi időpontra

Alföldi kéktúra l 2017

on . Beküldve: Kéktúra

terkep1Alföldi Kéktúra két keréken sztómával

Előzmények: 2011 -ben "Másfélmilló lépés sztómával" vállalásunkkal hívtuk fel a figyelmet a sztómásságra, mint egy sokak által nem ismert állapotra. Most újabb kihívás elé nézünk: Idén ősztől országossá terjesztik a vastagbélszűrési programot, az uniós és magyar forrásból. Ennek a programnak a sikerre viteléből nekünk, a betegségen átesett betegeket képviselő civil egyesületeknek sem szabad kimaradnunk.Mivel járulhatunk hozzá ennek a programnak a sikeréhez? Fel kell hívnunk a közvélemény figyelmét arra, hogy minél többen vegyék igénybe ezt a lehetőséget. Fontosnak tartjuk, hogy mi, a problémában érintettek is kivegyük a részünk abban, hogy a szűrési kampány eredményes legyen. Erre az az ötlet született meg bennünk, hogy egy rehabilitációs sport tevékenység keretében buzdítanánk a lakóságot a részvételre.

Másfél millió lépés

on . Beküldve: Kéktúra

Rohanó világunkban az egészségünkre, annak megőrzésére kevés figyelmet fordítunk. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy súlyos egészségügyi problémára egy-egy figyelem felhívó kampánnyal hívja fel az öntudatos civil szervezet a közvélemény figyelmét.
A Dorogi ILCO Klub vezetőjének fejében 2010 -ben született meg az ötlet, hogy egy sokak által ismert Rockembauer Pál által népszerűvé tett "Másfélmillió lépés" túrát mi sztómások is megtegyük és ezzel a figyelmet magunkra tereljük.
Az ötletet tett is követte. Elsőnek a Nyíregyházi ILCO Egyesület csatlakozott a projekthez, magára vállalva a teljes túra koordinálását, a támogatás és a túraszakaszok szállás ügyeinek megszervezését. A túrához a Hódmezővásárhelyi ILCO Klub és a Jász-Nagykun Szolnok Megyei ILCO Klub delegált egy egy túrázót.
A "visszaemlékezésünkben" az előkészületeket a túraterveket már nem részletezzük.
Ez a projekt ma már történelem, a következőkben felidézzük a 2011 áprilisa és októbere között megvalósított "Másfélmillió lépés sztómával" projekt történetét, meghirdetéstől a megvalósulásig.

snapshot.jpg2

Az MTV1 (2011.06.11. 11óra 35 perc) "Nappali" műsorában a "Másfélmilló lépés sztómával" vállalásunkról szóló tudósítás



A felhívás...

A híradásokban nap mint nap találni olyan beszámolókat, amelyben valamilyen fogyatékkal élők olyan teljesítményeket produkálnak, amely teljesítményt egészségesek sem sokan tesznek. Biztosan emlékszünk Erőss Zsoltra, akinek a Tátrában elszenvedett balesete után amputálták a lábát, és most újra nyolcezres csúcsokra tör.
Mielőtt ezt a felhívást írni kezdtem az interneten kutattam olyan sztómás sorstársak után, akik valamilyen hasonló teljesítményre szánták rá magukat. Nem volt könnyű dolgom. Miért? Talán azért mert a mi fogyatékunkkal kevésbé „dicsekednek”
Ennek igazolására adatokat kerestem arra is, hogy mely híres emberek milyen fogyatékkal éltek - élnek, de itt se találtam sztómást, viszont szinte minden egyéb fogyatékkal élésnek van celebje.
A komolyabb sportteljesítményt elérők között ráakadtam a kanadai Rob Hill-re, aki Mount Everest 7980 m-es South Col csúcsát mászta meg colosztómásan 2010. május 24-én, majd elérzékenyülve a kamerába lengette a Convatec reklám transzparensét. Az erről készített videó:

snapshotRob Hill on the South Summit of Everest

Mi készteti ezeket az embereket erre? Talán az, hogy megmutassák, hogy legyőzik a betegséget, hogy nem hagyják el magukat.
Bármi is motiválja tettüket, egy célt bizonyára elértek, azt hogy a közvélemény figyelmét felhívták arra, hogy megismerjék a fogyatékosságuk mibenlétét és azt, hogy az akarattal minden legyőzhető.
A mi sztómás mozgalmunkban is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a társadalom minél több tagja tudjon létezésünkről és ismerje meg tevékenységünket. Egyrészt azért, hogy a már érintettek közül minél többen tudjanak rólunk, hogy létezik közösségünk, másrészt azért, hogy ezen betegség – ami az állapotunkhoz vezetett - korai felismerésében tájékozottak legyenek.
Ezen cél adta azt az ötletet, hogy meghirdessem az Országos Kéktúra vonalán a „Másfélmillió lépés sztómával” projektet, ami talán nem ér fel a fent idézett teljesítményekkel, de sokak figyelmére számíthatunk.

pasted image 735x512

Elképzelésem lényege, hogy 2011 áprilisa és októbere között egy néhány fős törzs sztómás csapattal indulnánk el a kék túra több mint 1100 km-es távján a kiírással fordított útvonalon azaz a Zempléni hegységtől Kőszegig, Rockenbauer Pál nyomán.
Ezt a tervet az „ILCO Hírmondó” újságunk 2010 téli számában már meghirdettük.
A túraszakaszok 6-14 naposak lennének, ezt követő otthoni pihenés után kedvező időjárás függvényében indul a következő túraszakasz. A törzs gárdához túra szakaszonként beszerveződnének az útvonalhoz közeli klubok természetjárást kedvelő tagjai.
A túraszakaszokba vagy akár a törzsgárdába is magunk közé várjuk a sorstársakon kívül a sztómaterápiás nővéreket, orvosokat és az eszközforgalmazók menedzsereit is. A túra indulásáról értesítjük a sajtót és a médiát is, és egy blogban az interneten is követhető lenne minden esemény. Tehát ezen felhívással is várom azok jelentkezését, akik velem együtt végigjárnák a teljes túraútvonalat vagy túraszakaszt.

Mi kell ehhez?

Elsősorban 50-60 nap szabadidő, amit az otthonunktól távol kell tölteni. Egy kis kitartás. A napi 15-30 km-es gyalogláshoz kezdeti fáradtság után hozzászokik a szervezetünk.

Támogató – szponzor az alábbi költségekre:

Útiköltségek: a résztvevőknek a túraszakasz induló pontjához, majd a végpontjáról való hazautazásához.. Szükség van egy gépkocsival rendelkező „serpa”-ra, aki amíg a túrázók róják a távot egyik szállás helyről a másikra szállítaná át a holmikat és vacsorával várna. Ebbe a feladatba a helyi klubokra is számítunk.

Szállás költségek: a napi túraszakasz elvégzése utáni éjszakákra.

Eszközök: hasznos lenne egy a túraútvonalra alkalmas GPS.

Jelentkezést a +36209455204 mobil számon és a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen várok, ahol a további kérdésekre is válaszolok, illetve a fórumunk aktuális topikján is jelentkezhet, hozzászólhat, elmondhatja véleményét javaslatát.

Magyarfalvi Imre

kiscsillag 9

 

Útvonal bejárás térképen

snapshot.jpg4

kiscsillag 9

Csatlakozás.

Olyan ügyhöz csatlakozni, amiről tudjuk, hogy felemelő, a stomás társadalom küzdeni akarását hirdető, megmutató, figyelemfelhívó vállalását támogatni, nemes feladat. Ezt tette egyesületünk, a Nyíregyházi ILCO Egyesület, amikor ügy döntöttünk, hogy minden eszközzel segítjük a stomások Kéktúra-ját, részesei leszünk ennek a kezdeményezésnek, a „Másfél millió lépés stomával”vállalásnak.
Nagy erőkkel kezdtünk hozzá a szervezésnek, annál is inkább, mert szakaszunk megnyitója, egyben az Országos Kéktúránk kezdete is, Rokkenbauer Pál nyomán.
Célunk az, hogy maradandó emléke legyen annak a tizenkét stomásnak, aki a „mi” szakaszunkon, a 1. „Zempléni-szakaszon” részt vesz,- ebből 3 fő végigmegy az országos szakaszon,- és példaként szolgáljon, hogy az összefogásban, az egymás iránti segítségadásban, egy jó ügyért való lelkesedésben milyen nagy erő rejtőzik.
Szervező munkánkhoz jó iskola volt, a Harkányi Workshopon tartott előadásom, melynek anyagát már úgy állítottam össze, hogy abból, egy ilyen vállalás emberi, technikai tényezői megismerhetőek legyenek. A szervező-munka első lépéseként, igyekeztünk megteremteni szakaszunk anyagi bázisát. Ennek érdekében, számszerűen 43 támogató levelet írtunk, kérve a felmerülő költségeink fedezését. Ennek kézzel fogható eredménye csak a túra kezdetére mutatkozik meg. Külön tisztelettel szerveztük a 3 fő országos induló érkezését, számukra megküldtük a szakaszunk térképét, földrajzi, szociális, technikai jellemzőit. Nagy szeretettel várjuk őket! Szerencsés helyzetben vagyunk! Első perctől tudtuk, hogy nekünk van állandó, komfortos szálláshelyünk. Igaz, hogy így többet kell a „serpának” szállítani, de az a tény, hogy az egész napos túra után van hol megpihenni, ez biztonságot ad. Azt is tudtuk, hogy klubtagunk „Kisbusza” a résztvevők rendelkezésére áll, és már a „serpa” személye is tudott.
Klubtagjaink önkéntes segítői lesznek a főzőasszonyaink, akik meleg vacsorával várják a fáradt túrázókat.
Meghívót készíttettünk, melyre meghívtuk támogatóinkat, szövetségünk vezetőit, orvosainkat, stomaterápiás nővéreinket, a 2. „Aggteleki-szakasz, Kazincbarcika szervezőjét, Bucz Pál klubvezetőt, és minden szakasz szervezőjét. Egyszóval minden a helyén van. Nagy szeretettel várunk minden résztvevőt.
Húsvét harmadik napján, indul a magyarországi stomások eddigi legnagyobb vállalása, a „Másfél millió lépés stomával” Kéktúra 2011.

A Hegyek Istene segítsen bennünket!

Kovács Istvánné

Zempléni-szakasz szervezője a túra országos koordinátora

kiscsillag 9

Támogatók:

  1. Alfiker Kft. Nyíregyháza
  2. Bátori Józsefné, Debrecen
  3. B.Braun
  4. Coloplast
  5. Dorogi ILCO Klub
  6. Dorogi Egyetértés Sportegyesület Természetjáró Szakosztály
  7. Farkas József, Kecel
  8. Hajdú Bihar Megyei ILCO Klub
  9. Hollister Kft
  10. Hódmezővásárhely Önkormányzata
  11. Jász-Nagykun Szolnok Megyei ILCO Klub
  12. Jászberényi ILCO Klub
  13. Kazincbarcikai IlCO Egyesület
  14. Kovács Istvánné Nyírbogdány
  15. Kiskunhalasi ILCO Klub
  16. Kocsis Péterné, Hermina, a Gyöngyösi ILCO Klub elnöke
  17. Magyar ILCO Szövetség
  18. Magyarfalvi Imre Dorog
  19. Máté Lászlóné
  20. Mediszintech
  21. Mihály Gáborné
  22. Miskolci Erzsébet ILCO Klub
  23. Nagy István Nagykörü
  24. Nagymáténé Vincze Éva Zuglói ILCO Egyesület
  25. Nyíregyházi ILCO Egyesület
  26. Oláhné Schmid Erzsébet Veszprémi ILCO Egyesület
  27. Rádió7
  28. Replant Cardo kft
  29. Sátoraljaújhely Önkormányzata
  30. Spander Péter ózdi sorstársunk
  31. Szent János Kórház ILCO Klubja
  32. Univerzal Trade Kft. Nyírbogdány
  33. Veszprémi ILCO Egyesület
  34. Vela Kft. Nyíregyháza

 1. szakasz
 
„Zemplén”

Amint azt már a weblapon megírtuk, 2011. 04. 26-án kezdetét vette a magyarországi sztómás társadalom nagy vállalásának teljesítése, az Országos Kéktúra útvonalának megtétele, Rockenbauer Pál nyomán.Nagy várakozással és izgalommal tekintettünk e nagy feladat elé, hiszen rajtunk volt az „ország szeme”.
 
Érkezés és megnyitó.
 
Mi a szállást illetően, nagyon jó helyzetben voltunk, ugyanis egy helyen, Komlóskán volt a szállásunk.
Kedden még nem túráztunk, ezen a napon vártuk sorstársainkat, a résztvevőket, vendégeket, és egy ünnepélyes megnyitó keretében megismerkedtünk egymással. Többen gépkocsival jöttünk, egyesületünktől, a Nyíregyházi ILCO Egyesülettől, 9 fő vett részt a túrán, Kovács Istvánné, Boros Jánosné, Polonkai Gáborné, Lekli János, Teremi Ferenc, Wágner Miklós, Géczi Ferenc, Géczi Ferencné, Kubovics Istvánné.
Vendégeinket, akik vállalták, hogy végigmennek a magyarországi Kéktúra szakaszon, Magyarfalvi Imrét, a túra atyját Esztergomból, Mihály Gáborné klubvezetőt Hódmezővásárhelyről, Nagy Istvánt, a Szolnoki IlCO Egyesület tagját Nagykörűről vártuk, az Olaszliszkai vasútállomáson.
Délutánra megérkezett két fő a debreceni ILCO egyesülettől is, Bátori József, Lődi Enikő.
Finom ebédet készítettünk, a menüből nem hiányozhatott a szabolcsi tengeris töltött-káposzta, és a házi készítésű disznótoros sem.
Meglepetésként, a három országos túrázó tiszteletére, a Kéktúra-jelvény ostyaképével díszített csokoládé-tortát tálaltuk desszertnek, akik elfújták a három gyertyát, útjuk sikeréért. Jó hangulatú vacsorázás közben, megbeszéltük a másnap reggeli indulást, a túra útvonalát.

Elindultunk a magyarországi ILCO mozgalom eddigi legnagyobb vállalásának teljesítésére.

tura koszontoKéktúra 2011 Köszöntő- első rész   

                      tura koszonto 2Kéktúra 2011 Köszöntő- második rész


1. Túranap 2011. 04. 27.

Komlóska – Makkoshogyka – Cirkáló-tanya - Bányi-nyereg


Praktikus okok miatt kezdtük ezzel a túraszakasszal a napot, ugyanis a serpánk is ki akarta próbálni állóképességét, tizenketten indultunk el. A két főzőasszonyunk, Saci és Kató maradt csak otthon. Komlóskáról 4 km-en „kékkereszt”, azaz felvezető jelen mentünk. Ez többlet kilométert jelentett. Elég nehéz terepen felkapaszkodunk a Borzhegy és a Kecskehegy közötti nyeregbe, és leereszkedünk a hegy túlsó oldalán. A Cifra – kutat elérve, egy ereszkedő gyalogúton mentünk tovább, ami igen csak felszabdalt volt a nehéz járművek által, a sarat nap már keményre szárította. Nem volt könnyű haladni. Nagy beszélgetésünk közepette eltévesztettük a Makkoshotykára vezető utat, és a dombhátról való leereszkedés helyett, Hercegkút-felé gyalogoltunk. Rövid taktikai megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy átvágunk egy, a hegyoldalon lévő gyakorló lőtéren, és megcsináljuk a lehetetlennek tűnő dolgot, átmegyünk egy vizesárkon, megrövidítve ezzel az utat a község felé.Azt hiszem, életünk egyik legnagyobb élménye lesz ez a döntésünk. Túlélő túrán érezhettük magunkat. A vizesárok kb. 4 m mély volt. Sűrű gaz nőtte be a partját, ami rátekeredett a fák ágaira. Először még utat kellett vágnunk, hogy leereszkedhessünk. Egészen biztos, hogy a sors keze volt, hogy éppen ott volt egy 6-7 méteres, vastag, kábel. Megkezdtük a leereszkedést. Két fiú kikötötte egy fához a kábelt, közben tartották a leereszkedőnek, egy fiú leereszkedett, és segített földet érni. Gécziné Évike a „kis balettcipőjében”, korát meghazudtolóan ereszkedett lefelé. Az már kisebb feladat volt, hogy nagy köveken ugrálva átértünk a patak másik partjára. Imre videózta az ereszkedést, mivel ő egyedül átment. Nagy élmény volt.
Innen már gyerekjáték volt a pár száz méterre lévő Makkoshotyka, ahol a Rákóczi- utcai italboltban lévő bélyegzést megejtettük.
Makkoshogyka: a XII. század második felében alakult ki. 1262-ben V. István adományozta egy Hugka nevű vitéznek, innen ered a Hotyka elnevezés.
Innen indultunk tovább a Cirkáló-tanya felé, a kék jelzést egy hihetetlen helyen, egy kis kertkapun találva. Pár méterre volt a Metzner- kápolna, egy Hotykai bírtokos család temetkező helye.
Cirkáló-tanya bélyegzőhely is, ahol kedves, barátságos kecskék fogadtak bennünket.
Innen a Radvány- völgyön és a Hercegkúti-patakon átkelve, az erdőbe érve megálltunk a hatalmas Rákóczi –fánál, egy ezer éves kocsányos tölgynél, amelyet díszes kokárda díszített.
Leereszkedtünk a Bancsi-gödör völgyébe, ahonnan csak nagy erőlködések árán tudtunk kikapaszkodni.
Elértünk a „sátorhegyi” szőlők fölé, ahol kézi fakitermeléssel ismerkedhettünk meg. A széleshátú, nagy patájú „hegyi lovakat” fakordéba fogták, úgy szállították a le a fát völgybe. Elhagytuk a Pandák- völgyet, majd a Károlyfalva- Rudabányácska összekötő úton megérkeztünk a Bányi-nyeregbe.
Itt már nagyon fáradt volt a csapat. Öten úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább a túra szakaszba nem tartozó Sátoraljaújhelyre vezető kitérőt. Heten elindultunk Sátoraljaújhely felé, át a Vörös-nyereg ösvényein. Ahhoz, hogy hazaszállítsuk a Bányi-nyeregben maradt társainkat, ketten autóstoppal hazamentek Komlóskára, és visszajöttek értünk jöttek kocsival Sátoraljaújhelyre, ahol a vasútállomáson megejtettük a túrabélyegzést, és elmentünk a többiekért a Bányi – nyeregre.

Kalandos, de életre szóló élmények után kicsit elfáradva, a történeteket mesélve vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

1szakasz 1 resz                   Kéktúra 2011 - I.szakasz                                                  

1szakasz kepekbenKéktúra 2011 I.szakasz- képekben

 

2.Túranap 2011.04.28.

Bányi – nyereg – Vágáshuta – Nagyhuta – Kishuta - Bózsva

A serpánk elszállított bennünket vissza a Bányi- nyeregre, ahol tegnap este a Sátoraljaújhelyre nem tartó társaink megpihentek.
A Bányi-nyeregből, Rubabányácska felé menetelünk. Egy kanyargós aszfaltúton haladunk, kb. 2 km-en át. Egy régi lakóház kerítésén találjuk meg a kéktúrás pecsétet. Dombhát, mélyút, emelkedő váltják egymást, tarkítva a tavaszi-zöld füvet égszínkék erdei ibolyákkal, kicsi apró fehér virágokkal, mintha csak azt jeleznék színeikkel, jó úton haladunk, a Kéktúra színeiben. Kanyargós gyaloglás után elérünk a Mocsári-rétre. Innen egy ösvényen haladunk egy patakvölgyön át, egészen Vágáshuta rendezett főutcájába. Rögtön feltűnik a Huta kocsma falán egy jellegzetes rajz, ami egy drótostót mesterséget folytató embert ábrázol. A kocsma tornácán hűsölünk kicsit, miközben ellátjuk pecsételő feladatunkat.
Megnézzük a Tájházat, az udvarán lévő fából faragott szobrokat.

Itt néhányan úgy döntenek, nem jönnek tovább. Megbeszéljük, hogy Pálházáig elmennek autóbusszal, és oda megy értük a serpa.

Négyen megyünk tovább Nagyhuta felé. Keskeny aszfaltozott út vezet a Margit- forrásig, és itt már földútra térünk. Néhány percre eleredt az eső. Bozótos, cserjés úton megyünk, majd emelkedik a hegyoldal íve. A nedves, csúszós, kavicsos emelkedőre csak egymást segítve, fák alsó ágaiba kapaszkodva tudunk feljutni. A gerincre érve, ösvényen vezet az utunk egy völgybe, egészen Nagyhuta házainak kertjéig.
Itt aztán találkozunk egy nem várt”csodával”,- hiszem, hogy nincsenek véletlenek,- ugyanis megismétlődött egy 33 évvel ezelőtti jelenet, amikor is Rokkenbauer Pálék találkoznak egy vászonponyvás, lekaszált zöldet szállító nénivel, amit megörökítettek a filmjükben.
Itt és most előttünk állt Margit néni, aki a vászon ponyvájában frissen kaszált zöldet cipel a hátán a jószágainak!
Döbbenetes volt a hasonlóság. Még az otthonkája is olyan volt, mint a filmben annak a másik néninek.
Megkértük, álljon közénk, és ballagjon velünk egy darabig, hiszen úgy tűnik, hogy megállt az idő. Már láttam magam előtt, és mondtuk Imrével, hogy a két képet egymás mellé tesszük. Hihetetlen.

   pasted image 800x612

Rokkenbauer Pál nyomában

Nagyhuta: A XVIII. Század óta létezik a község. Hajdan a regéci uradalomhoz tartozott. Itt állították elő a regéci uradalom építkezéseihez szükséges üveget. 1711-1779 között a Trautson hercegi családé volt. 1851-ben visszanyerte önállóságát. Korábban Kishutával együtt Ó- és Újhuta néven szerepelt. 1905ben lett Nagyhuta a neve.

A faluközpontban a szépen felújított, de a régi jellegét megőrző, polgármesteri hivatal kertjében volt a bélyegzőhely.

Egy másik emlékkel is találkoztunk a falu presszójában, Aljzner Miklós bácsival, aki elmesélte nekünk, hogy Rokkenbauerék bizony itt sátoroztak Nagyhután, innen indultak a túraszakaszokra. Le is fotózkodtunk Miklós bácsival.

A Szuha-völgy aljában haladtunk Nagybózsva felé. A falu határában egy murvás kocsiúton mentünk tovább a Szár-hegy északnyugati gerincén, és már lassan beértünk a faluba. Itt a Faluház előtti villanyoszlopon bélyegeztünk. A májusfán még ott díszelegtek a húsvéti tojások, színes szalagokat lengetett az áprilisi szél. A serpa felvette Pálházán a Vágáshutáról odautazott társainkat, és értünk jött Bózsvára. Innen egy kis kitérőt tettünk, ellátogattunk Kőhutára. Megcsodáltuk országunk nagyjainak szépen faragott fa szobrait, és a hét fejedelem szoborcsoportját, amint éppen a Vérszerződést kötik meg. Kár lett volna kihagyni.A vacsoránál Gécziné Évike elmesélte, hogy hamarabb le kellett volna húzni a bakancsát, mert amikor áthúzta a „balettcipőjét”, teljesen „megújult”, és talán végig is tudott volna jönni velünk.                                         

1 szakasz 2 reszKéktúra 2011 I. szakasz 2. rész

3. Túranap 2011. 04. 29.

Hollóháza- Bodórét- Füzér- Füzérkomlós-Bózsva

Serpánk elvitt bennünket Hollóházára. Tudjuk, hogy ez a túra végpontja, meg is örökítettük a 0 km követ, de nekünk alkalmazkodni kellett a stomásságunk sajátosságaival járó lelki és fizikai tényezőkhöz, és túraszakaszainkat ezek figyelembe vételével terveztük meg. Ezért nem mentünk fel a Nagy –Milic sziklás részeire, hanem Bodó-réttől lefelé Füzérkomlós irányába jöttünk egy könnyebb terepen.

Hollóháza: Árpád- kori település. Kezdetben a füzéri várhoz tartozott. Nevét is innen kapta, füzéri pálosok címerében található hollóról. 1270-ben már lakott helyként említik az iratok. 1777-ben üveghutát alapítottak itt, ez a mai gyár elődje. Előbb kőedényeket, majd 1956-ban porcelánt kezdtek gyártani. Híressé váltak a Szász Endre minták.
Megnéztük a Porcelán Múzeumot. Pecsételőhely az üzem portáján volt. Innen indultunk a Bodó-rét felé. A Kéktúra emlékműtől utunk lefelé haladt a községben, ahol fehér táblán, kékkel írva „Porcelán-út” mentén hírtelen balra kanyarodva, fordultunk rá utunkra.
Egy széles ösvényen indultunk el, ami folyamatosan emelkedett. Erős emelkedő után egy tisztásra értünk, ahol rövid gyaloglás után újra erdőben találtuk magunkat. Műútra térünk, de csak éppen addig, hogy ismét a fák árnyai alatt menjünk tovább. Enyhe lejtőn érjük el Bodó-rétet. A pecsételőhely a Panoráma büfében van. Itt megpihenünk, aztán ereszkedünk le Füzér felé.

Füzér: A vár legkorábbi váraink egyike. A tatárjárás előtt épült, 1235-ben már állt. II. András bírtokába került. 1526-1527-ig ebben a várban őrizték a magyar koronát. Bodórét felől Füzérre érve a vár tövében találtuk magunkat. A faluközpontban sok szép, fából faragott emlékkel, jelzőtáblákkal találkozunk. A bélyegzőt egy italboltban találjuk a római katolikus templom mellett. Füzérkomlós irányába indulunk. Füzér szélső házai után egy réten át a Bisó-patak völgyében haladunk. Vissza-vissza tekintgettünk a várra. Nagyon szép látvány.

Füzérkomlóstól Bózsva felé egy régen felszámolt Hegyközi kisvasút pályáját követve haladunk erdön, mezőn keresztül a Nyíri- patak völgyében. Ez egy köves, kavicsos, de kevés emelkedővel, vadcsapásokkal teli, cserjés, bokros út volt. A fák ágai néhol összeértek, kezünkkel hajtottunk utat magunknak.

Serpánk várt bennünket az út végén, fözőasszonyaink pedig finom vacsorával a szálláshelyünkön.

Szép nap volt.

1 szakasz 3 turanapKéktúra I. szakasz- 3. túranap

 

4. Túranap 2011. 04. 30.

Regéc- Mogyoróska - Arka – Boldogkőváralja – Gibárt

Ez ismét egy különleges nap volt. Mindnyájan elmondtuk: ez volt a legszebb utunk. Serpánk Óhuta felől vitt volna bennünket Regécre. Óhutára beérve, rendőrök állítottak meg, hogy nem mehetünk tovább, mert autó-rally gyorsasági verseny van, le van zárva az út. Saját felelősségünkre mehettünk tovább gyalog.
Ez ismét 6 km többlet gyaloglást jelentett. De azt hiszem, senki nem bánta. Nem láttunk még ilyet közelről. Félúton jártunk a”felvezető”, még nem túraúton, kerülgettük a kocsiknak az út közepére rakott, szlalom-menethez szükséges bólyákat, és egyszer csak halljuk az első autó bőgő hangját. Alig érkeztünk beugrani az árokba, már ott is volt. Újra és újra jöttek a felturbózott, átszerelt, szép autók. Mi pedig alig érkeztünk menedéket találni. De nekünk menni kellett, várt a feladat. Regéc várához értünk, 6 km után, és még csak itt kezdődött a túra. Bélyegezni nem tudtunk, mert a község teljesen le volt zárva a verseny miatt.(másnap is itt indultunk, és akkor bélyegeztünk)

Regéc: neve szláv eredetü, szarvat jelent. 1298 ban említik először. Nagy Lajos király pálos kolostort alapított itt, ami 1612-ben elpusztult. A várat a XIII. században építette feltehetőleg, az Aba nemzetség. Egy időben a Rákócziaké is volt.
A várat megszemlélve, Mogyoróska irányába indultunk. Egy nagyon szép, nem túl sűrű, a nap fényét áteresztő, virágokkal tarkított, erdőben mentünk szinte végig. Tájvédelmi terület.
A favágók által halomba hordott facsomón ebédeltünk. Kisebb kapaszkodó után elérjük Mogyoróskát. Az első háznak szinte „belemegyünk” a kertjébe, ahogy felérünk a tetőre. Parasztporta, pajtával, csürrel, szénaboglyával. Idilli hangulat. Mogyoróska csendes, régi kis falu. Ódon házak, rendezett porták. Megállunk beszélgetni egy nénivel. Egyedül él. Már elköszönünk, még mindig mondja az életét.
A falu határában leereszkedünk egy köves, kavicsos lejtőn, majd egy mesebeli táj bontakozik ki előttünk, a Malom-patak(más néven Arka-patak),hatalmas fákkal övezett medre. Ez a szépség vezet bennünket 8 km-en keresztül. Süt a nap. A víz csobogása egyszerre nevet és altat. A kövek beszélgetnek a vízben. József Attila Ódája jut eszembe. Csendben megyünk. Csak a táj van. A túravonal játszik velünk. Úgy alakították, hogy kb. 12-szer átkeljünk az egyre mélyedő mederben. Érdekes, nem fáradunk. Néha-néha egy kidőlt fa ága áthajlik a másik partra, keresztül a vízen. Gólyahír, árvacsalán, réti boglárka színesíti az utat.

Egyszerre csak elered az eső. Felvegyük az esőkabátunkat. Egyre jobban esik. Feri takaró fóliája alá bújunk. Eláll. Nemsokára vége a csodának. Kis emelkedő, és Arkán vagyunk. Átmegyünk a falun, leülünk a másik végén. Most érezzük a plussz 6 km-t. Boldogkőváralja már csak 2 km. És még ott van Gibárt.

Elindulunk Boldogkőváraljára, müúton haladunk végig. A vár tövében lévő presszóban megpihenünk. Hűvös szél fúj. Gibártra menni már nehezünkre esik. Pedig bélyegzőhely. Alkudozunk, hogy be tudjuk a reggel megtett többlet kilométert és elmegyünk kocsival bélyegezni. Egyetlen „igazi” túristánk, Imre, egyszer csak feláll, és még megtesz 11 km-t Gibártig. Mi a Vízi-erőmünél várjuk be ahol pecsételés után, indulunk a szálláshelyünkre. Köszönjük Imre!

Rohanó világunkban ebben a gyönyörű természeti környezetben nem hiányzott a telefon térerő hiányában, nem hallozzunk híreket, mégis jól éreztük megunkat.

Szálláshelyre érve már várt bennünket Bátoriné, Eszter, a Debreceni ILCO Klub titkára, aki a következő két nap erősítette illetve leváltotta az ellátásunkban segédkezőket.

 

I szakasz 4 turanapKéktúra I. szakasz- 4. túranap

 

5. Túranap 2011. 05. 01.

Regéc – Becskekert – Bagoly-bérc - István-kút – Mlakala-rét – Gerendás-rét- Eszkála – Újhuta – Komlóska
 
Amint említettem az előző részben, Újra Regécről indulunk. Serpánk visz el odáig, most nincs akadály. Legalább is itt nincs. Nagyon szép parkban, sok famunkával kialakított, Veronika nevű családi panzió kapuján van a pecsételőhely. Most pótoljuk a tegnap az autó-verseny miatt elmaradt restanciánkat. Ismét megcsodálhattuk a Regéci várat, csak most az ellenkező irányba fordulunk. Könnyebb emelkedő után erdőbe térünk. A Puskás-patak völgyében haladunk. Egyre meredekebben megyünk, míg el nem érjük a Kerékkötő 700m-en lévő északnyugati nyergét.

Szép, faiskolának tűnő, főként fenyőkkel teli területen haladunk hosszan, neve is jellegzetes módon, Bekecskert. Több tisztás, majd újabb fenyves-kertek után Bagolybérre érünk.
Rövid gyaloglás után egy balra bevezető út és felirat hívogat bennünket, hogy nézzünk szét a Nagy-Péter mennykő- sziklán, ami 709 m magas. Mindössze 700 méterre tér el a túra vonalától. Felkapaszkodunk. Mesés látvány tárul elénk. A hegyek tavaszi-zöld színben mutogatják ormaikat. A völgyekben sárga, rózsaszín vadvirágok pompáznak. Hegy s völgy váltja egymást, a természet szabta szabályos rendben. Magunkról és a világról megfeledkezve gyönyörködünk a szépséges tájban. Nehezen mozdulunk.
Visszatérünk a „rendes kerékvágásba”, és egy újabb pecsételőhely, István - kút felé vesszük az irányt. Mélyre ereszkedünk. Egy kisebb kanyonba. Fiatal fák, cserjés bokrok között.

Megpillantjuk az István- kúti erdészházat. Fáj a szívünk, mennyire el van hanyagolva, a valaha kiváló szálláshely.
Pecsételés és rövid pihenés után tovább indulunk Eszkála –felé. Addig azonban még hosszú az út. Kitaposott kerékúton megyünk javarészt. Mlakala -.rét, Szpanyica-rét, Cseliszka - rét , Gerendás – rét. Tisztások, emelkedők, köves, kavicsos utak váltják egymást. Órákon keresztül megyünk. Milyen kicsi a világ, útközben Nyíregyházi kerékpár-túrázó fiatalokkal találkozunk.

I szakasz 5 turanapKéktúra I. szakasz-  5. túranap


Eszkálához egy nagyon meredek emelkedőt kellett leküzdenünk. Megpillantunk egy esőházat. Itt megpihenünk, gondoljuk. Nem is sejtettük, hogy már pár száz méterre vagyunk a célúnktól. Egy hatfelé elágazó csomóponthoz értünk. Leültünk az esőház padjaira és elfogyasztottuk ebédünket. Kicsit megpihenve, még pár száz méter után ott voltunk a nehéznek, és kicsit misztikusnak tartott Eszkála - erdészháznál. Sajnos, itt sem mondhatunk el mást, mint István-kút esetében, hogy ez a szálláshely is teljesen elhanyagolt.

Innen egy ideig a zöld jelzésen kellett volna tovább menni Újhuta felé. El is indultunk.
Valahogy nem igyekeztünk annyira, mint máskor.
Talán a jóleső érzés, hogy már nem sok van hátra utunkból, talán az örömünk, hogy megcsináltuk! Vagy a szomorkodásunk, hogy már vége? Mert hogy milyen jó is volt itt!
Magyarfalvi Imre ötletére rövid időn belül reagáltak és csatlakoztak az egyesületek.

Büszkék vagyunk arra, hogy Imre úgy döntött, hogy a Zempléni-szakaszon kezdjük. A számunkra ismeretlen, nem kis fejtörést adó, de most már azt hiszem, elmondhatjuk, hogy sikeresen megoldott feladatot teljesítettük. Köszönöm ezt a Nyíregyházi ILCO Egyesület minden tagjának, de különösen azoknak, akik velünk tartottak, túráztak, és segítettek.

I szakasz befejezesKéktúra 2011 I. szakasz befejezés

Megmutattuk, hogy stomásan is lehet teljes életet élni.
Szívből kívánom, hogy a három sorstársunknak, akik vállalkoztak arra hogy Írottkőig mennek, hasonló élményben legyen részük minden szakaszon!
Lassan, beszélgetve ereszkedtünk lefelé. Már látszottak Újhuta házai.
Vissza-vissza néztünk. A hegytetőn a fák ágait lengette a szél. Nekünk integettek.

Köszönjük a hegyek Istenének, hogy megóvott bennünket!

 


                  


 



2.szakasz 2011. 05. 13- 19.

A „Hernádtól a Sajóig a Csereháton át”
Encs- Abaújszolnok- Rakacaszend- Bódvaszilas - Jósvafő- Kelemér- Putnok

Még alig pihentük ki az első szakasz fáradalmait, már is megérkeztünk a túra 2. szakaszára, a „Hernádtól a Sajóig”.
A miskolci pályaudvaron találkoztunk négyen, Magyarfalvi Imre, Mihály Gáborné, Nagy István, akik az országos szakasz teljesítésére vállalkoztak, és mint a túra koordinátora és szervezője, Kovács Istvánné, aki két napot tölt velünk.
Itt is elmondjuk, célunk, hogy felhívjuk a vastagbél-daganat, mint rákbetegség tüneteire, és a megelőzés, a szűrés fontosságára a figyelmet.
Ezen a szakaszon nem kis megpróbáltatásban lesz részünk, ugyanis a teljes „menet-felszerelést” a hátunkon kell vinnünk, mivel nem lesz serpánk.

   
1.Túranap 2011. 05.13.
Encs - Fancsal – Baktakék - Abaújszolnok

A miskolci pályaudvarról még 50 percet vonaton utaztunk, míg Encsre értünk. A főutcán indulunk el, majd balra fordulunk és egy szép templom előtt elhaladva, a város szélére érünk, Abaújdevecser felé, miközben keresztezzük a 3-as főutat. Egy temető mellett haladunk el, amelynek bejáratánál nagyon szép domborművet csodálunk meg, ami az elmúlást szimbolizálja.

Egy szántásra érve, folyamatos emelkedőn át, átvágunk egy gyümölcsösön, majd egy erdősáv mellett a Fancsali-patak völgyén át, Fancsalra érünk. Itt, a falut jelző táblánál egy rímelő versikét farag Imre: „ Ime a fancsali turisták, Fancsalon”. Pecsételünk, majd rövid ideig megpihenünk a falu kocsmájában.
Baktakék felé megyünk. Az idő hűvösre fordult. Esőfelhők gyülekeznek. Még hosszú út vár ránk. Végig műúton haladunk, a Gagyi elágazásig, ahol egy presszóban pecsételünk.

Baktakék: a Szárazvölgy és a Visonta –patak partja közepén fekszik. 1950 ben alakult a Bakta és a Kék településekből. Nevezetessége a késő barokk görög katolikus templom, mely 1816-1820 között épült, XVII- XVIII. Századi, Galiciából származó ikonokkal és körmenettel.
Ránk esteledett, úgy döntünk, hogy már nem indulunk el e napi végcélunk, Abaújszolnok felé, hanem autóbusszal szállásunkra, Szanticskára megyünk.Aki még nem látta a falut, nézze meg. Egy hegyek ölelte völgybe, a mezőn át, egy régi úton ereszkedtünk le. Ami szemünk elé tárult, az maga a csoda. Négy-öt régi kis parasztház, melynek falán megelevenedtek az ősi mesterségek összegyűjtött remekei. Van itt fazekas, kádár, üvegműves, kosárfonó mesterek munkáiból látnivaló. Elbűvölő, egyben hihetetlen, hogyan tudták összegyűjteni ezt a „szabadtéri múzeumra” való anyagot.

Gyermekkorunk elevenedett meg. Láttuk, nagyanyáink mivel főztek, nagyapáink mivel dolgoztak. Feledhetetlen emlék.
Házigazdánk talán tudta, hogy fázósan érkezünk, a szobánkban kandalló tüze adott kellemes meleget.

Hamar álomba szenderültünk. Szép volt az első napunk!
 

II szakasz 1 turanapjpg Kéktúra II. szakasz- 1. túranap

 

2. Túranap 2011. 05.14.
 
Abaújszolnok – Felsővadász – Irota

Szanticskai szálláshelyünkről, Abaújszolnokra gyalogoltunk, ez a 6km nem része a Kéktúrának. A túrából kieső szálláshelyünk tette szükségessé ezt a plusz utat.A faluszéli kis boltnál megpihentünk ahol megtudtuk, hogy jelenleg a falugazdánál lehet pecsételni.Abaújszolnok: 1256-ról van először írásos emlék, „Zonuk” néven. Nevét az Aba nemzetségről kapta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, Rákóczi telepítette újra ruténekkel. Nevezetessége a Keresztelő Szent János fejevétele görög katolikus templom, barokk stílusjegyekkel.
Utunk Nyéstán át, föként erdős területen, benőtt keréknyomon vezet bennünket emelkedőkön át Felsővadászra. Itt nagyon kevés a jelzés, a térképünkre és a GPS-re tudunk hagyatkozni.
Felsővadász: már az őskorban lakott volt. Nevét az ide telepített királyi vadászokról kapta. 1279-től a Vadász család, majd a Perényiek tulajdona volt, később Rákóczi Zsigmond vette meg, aki itt született és itt is halt meg. Híres a XVI. századi eredetű Rákóczi-kastélyáról. Délre érkeztünk, a főtéren megpihenünk a pecsét a kocsmában elzárva, csak délután 4-re nyit. de nem kell megvárnunk, beérjük a helyi "Cigány Kisebbségi Önkormányzat" pecsétjével.
A nehéz hátizsákkal nehezebben haladunk. Saci lábán több vérhólyag lett, ez is lassítja utunkat. Úgy döntünk, hogy nem megyünk el a betervezett, de le nem kötött szálláshelyünkig, hanem, Irotán keresünk szállást. Találtunk is, a „Túl az Óperencián” nevű vendégházban.
Jólesett a vacsora, amit István készített, finom szalonnás rántottát, mellé frissen fejt tehéntejet ittunk.
Megbeszéltük, hogy reggel korán indulunk, hiszen ismét maradt egy restanciánk.
 
II szakasz 2 nap
                                                                                                  Kéktúra II. szaksz -2-3. túranap

 3. Túranap 2011. 05.15.

Irota-Rakacaszend- Tornabarakony – Bódvarákó – Bódvaszilas

Utunkat a tegnap elmaradt Rakacaszend felé folytatjuk. Irotáról indulunk. Lóg az eső lába, de azért nekivágunk. Az eső mindig előttünk vagy utánunk esik. A falut elhagyva erdőszéleken vezet utunk, sokszor elveszítjük a jelet, de hála a GPS-nek visszatalálunk. Egyszer csak egy erdei úton békésen legelésző gyönyörű őzike áll előttünk, nem messze tőlünk. A fényképezőgép kattanására riad fel.
Rakacaszend: régi neve Szend volt. /Zenth/.Középkori tulajdonosa a Szend család volt. A törökök elpusztították, a XVI- XVII században újra benépesült. Tulajdonosaik voltak a Lorántffiak és a Rákócziak is. Nevezetessége a román kori eredetű református templom. A szentélyben és a diadalívben középkori festménytöredékek láthatók. Deszkából álló famennyezetének díszítése különösen értékes. Pecsételünk az „alsó” kocsmában. Dóra a csapos a pecsételés után be is zár. Ebéd után tovább indulunk.
A Barakonyi hegy füves-bokros oldalában vezet az utunk, Tornabarakonyra. Szép panoráma nyílik az Aggteleki-karszt dombjaira, még a Zempléni hegyeket is látni. Itt egy görög katolikus vallású szerzetessel találkozunk, aki szívesen pózol a fotónkhoz. Az udvarán kislibák, gyöngytyúkok járkálnak békésen.
Tornabarakony: írásos emlékek 1427-ből származnak, Barakon néven. A Barakonyi család a XVIII századtól a XX. Századik tartotta birtokában. A török korban elnéptelenedett. Több alkalommal próbálták benépesíteni. Új lakói az 1720 után érkező görög katolikus ruszin jobbágyok. A XIX. századtól egyre fogyott a lakosság. Szerzetes ismerősünk elmondta, miközben megmutatta a nagyon szép görög katolikus templomot, hogy ma 17 lakója van, akik közül 10-en laknak állandóan településnek. Itt pecsételtünk.

A falu határában több útszéli kereszttel találkozunk, jellegzetesen görög katolikus pléhkrisztust ábrázolva.
Szinte végig erdőben haladva előbb fenyvesben, majd bükkösben elérve a Mile-hegyet. Egy mélyút, majd egy erősebb emelkedő után a nemzeti –park határát érintve folytatjuk utunkat, mígnem beérkezünk Bódvarákóra. A Szabadság út 23. előtt pecsételünk. A falu templomát műemléknek nyilvánították. A XVIII. Században épült copi stílusban.

Már csak egy szakasz van hátra mai túránkon. Átkelünk a Potranyik –patak hídján,.A Bódva kőhídján átkelve láthatjuk az Esztramos-hegyet. Végig aszfaltúton haladva átmegyünk a Miskolc-Tornanádaska vasúti sínpáron, és rövid idő múlva beérünk a célba, Bódvaszilasra. Vasútállomáson pecsételünk. A „100 éves Vendégház” a szálláshelyünk, ami egyben helytörténeti múzeum.

Fáradtan, sáros bakanccsal érkezve, sok szép élménnyel gazdagodva pihenünk meg. István még húslevest és kacsapörköltet főz vacsorára.         

kiscsillag 9

4. túranap 2011. 05. 16.

Bódvaszilas- Szabó-pallag eh.- Derenk- Jósvafő

Ma az eredetileg betervezett túraszakaszt kezdhettük el, mivel tegnap, behoztuk a lemaradásunkat.

Nagy távot kell megtennünk, 26,6 km. Indulunk is korán.
Bódvaszilas utcáin cikázva hagyjuk el a települést, majd egy vízműhöz épülő új erdei út miatt elveszítjük a kék jelzést. A GPS segítségével rátalálunk, majd egy meredek út megtételével a Szabó-pallagi erdészházhoz érünk. Itt egy romos ház tornácán pecsételünk.
Innen leereszkedünk a Bába-völgybe, majd egy széles úton haladva, elérjük a Lakatos forrást. A Vár-kert után egy völgyből lefelé, a Csempész-barlang felé vezető úton ,Vidomály-puszta felé megyünk. Nemsokára elérjük a romfalut, Derenket. A pecsétet egy földút melletti fa oldalán találjuk.

Derenk: A település középkori eredetű. Az 1711-es pestisjárvány alatt elnéptelenedett. Az Eszterházy grófok lengyel jobbágyokkal telepítették újra.
Horty Miklós vadászterületet akart itt létrehozni medve vadászathoz, és 1938-tól módszeresen megkezdte a falu kiürítését, 1943-ra leromboltatta. Senki sem maradt. Ma csak az iskola romos épülete és a temető romjai jelzik, hogy valaha itt település állt. Az egykori házak helyén színes négyszögletes fémtáblákon olvashatjuk azok nevét, akik itt éltek jelezve, hogy hova telepítették őket.
Derenkről egy tisztáson át egy gyalogösvényen a Patkós-völgybe érünk, majd egy emelkedő után, egy fenyves erdő mellet elérünk a Szelce-vögybe. Erdős területen folytatjuk utunkat, míg nem a Tohonya-patak völgyébe érünk. Innen már nem messze van a Jósvafői barlang .

Jósvafő: a Jósva,- Kecső,- Kajta-és Tohopnya-patak összefolyásánál, az Aggteleki-karszt tövében található. 1272-ben említik először a község nevét. 1927-ben Kaffka Péter mérnök irányításával tárót fúrnak a Baradla-barlangban felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével pedig létrehozták a Tengerszem-szállót és a Tengerszem-tavat. A szálló és oktatási központ az Aggteleki Nemzeti Park szívében található, közvetlenül a Baradla-barlang bejárata mellett. A Béke barlangban ma asztmaszanatórium működik. A jósvafői templomot eredetileg 1399-be építették. Erődfallal van körülvéve, belsejét festett, kazettás mennyezet díszíti, különleges karzattal és szószék- koronával.

Pecsételő hely a Tengerszem- szállónál volt.

Hosszú, de változatos, forrásokkal, karsztokkal, változatos domborzattal ékesített út volt a mai. És milyen kicsi a világ, Imre egy 45 éve nem látott faluja béli túrázó hölggyel találkozott itt.
Szállónk a „Bakancsos Turista-ház”volt. Nem voltak olyan jó körülmények, mint tegnap, de végre megpihenhettünk.

Holnap innen folytatjuk.  

5. túranap 2011. 05. 17.

Jósvafő- Aggtelek bg- Zádorfalva- Kelemér

Az utolsó előtti napon indulunk neki egy hosszú távnak, 25,2 km.
Jósvafőről indulunk, egy magas kaptatóról ereszkedünk le, elhaladva a Fürkész tanösvény táblája mellett. Aggteleket elérve, az út szélén kiépített járdán haladva elérjük a Baradla- barlang melletti Barlang Szállót, ahol pecsételőhely van.

Aggtelek:Az őskor óta lakott. 1295-től említett, Ogogteluk néven. 1858-ban tűzvész pusztította el. 1801-ben Csokonay Vitéz Mihály, 1845-ben pedig Petőfi Sándor látogatta meg a cseppkőbarlangot. Ma kiemelt turisztikai jelentőségű a település, az UNESCO 1995. dec. 6-án a világörökség részévé nyilvánította az Aggteleki –karszt barlangjait. Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere. Itt terül el az Aggteleki Nemzeti Park.
Egy széles földúton megyünk, egészen a szlovák-magyar határ mellett, Zádorfalva irányába. Kavicsos-hegy, Galyagos-hegy, Égés-tető gerincein haladunk, mezőkön, legelőkön vezet az utunk, mígnem elérjük Zádorfalvát. Pecsételőhely. Nevezetességei: a Czente- ház, a Szakáll –kúria.

Gömörszőllős felé vesszük az irányt. Ligetes magaslatokon vezet az utunk. Beérve, a Tompa Mihály Gömöri Kulturáli Egyesületnél pecsételünk. 90 lakója van, akik zárt faluközösséget alkotnak. Még épségben látható a hagyományos gyapjúfeldolgozó műhely, a Szabadtéri Múzeum, ahol a helyi és a környékre jellemző népművészeti eszközöket, emlékeket láthatjuk.

A Zánkó –hegy lankáin mai uticélunk, Kelemér felé megyünk. Itt is pecsételőhely van, és nem messze a faluközponttól itt van Tompa Mihály fája, amit nem találtunk meg, hiába követtük az utbaigazító táblát.

Kelemér. A település az Árpád-kor óta létezik. A falu határában brozkori leleteket tártak fel. A tatárjárás után vár is épült a környékén, a Mohosi-várhegyet, ami ma romként van meg.

Tompa Mihály két évig volt a falu lelkésze. Református temploma a XIV. században épült.
A Mohos szállóban szállunk meg. Jó időnk volt, sok szép látványban volt részünk.

Reggel a túra 2. szakaszának vége a cél.                                                                                             

 

6. Túranap 2011. 05.18.

Kelemér-Putnok

A 2. szskasz 6. túranapján vagyunk. Már csak egy 10, 7 km-es szakasz van hátra Putnokig. Ott aztán vonatra szállunk és megyünk haza.
Nehéz a hátizsákunk. Sajnos serpánk nem volt.
Kelemérről a Borsodi-medencében lévő Putnok felé megyünk. Folyamatosan ereszkedünk lefelé a kéktúra ösvényén. Hamarosan a Putnok és Kelemér közötti úton vagyunk. Kaptató a Piroska-hegyen, majd a Pálma-forrás tisztásán megyünk. Szörnyűvölgy-erdészház, Forrás-völgy, és egy aszfaltútra térve rövidesen Putnokon vagyunk
A vasútállomásra megyünk. Nem búcsúzunk, hiszen együtt utazunk Hatvanig. Ott István átszáll a szolnoki vonatra. Saci Hódmezővásárhelyre, Imre Esztergomba.

Megcsináltuk! Megvan a 2. szakasz is! Fantasztikus érzés!

                       

II szakasz 456 napKéktúra II. szakasz- 4-5-6. túranap

FOTOALBUM

 


 3. szakasz2011. 06. 03.- 06. 09

„Bükki-Mátrai szakasz”
Putnok- Mályinka- Bélapátfalva-Sirok- Mátraháza- Mátraverebély

Nem sokat pihentünk a 2. szakasz megtétele óta, időnket lefoglalták a következő szakaszok szervezési munkái.
Nekivágtunk a 3. a „Bükki-Mátrai” szakasz megtételének. Érdekessége ennek a szakasznak, hogy az MTV forgat velünk túránk 3. napján, miközben felkeressük Peták Istvánt Mátraalmáson. Ő a 33 évvel ezelőtti „Másfél millió lépés” film alkotója Rokkenbauer Pállal!
Tele várakozással vágunk neki! Ezen a szakaszon két serpánk is lesz, Spander Péter, ózdi sorstársunk, a miskolci ILCO egyesület tagja, és Bátori Józsefné Eszter, a debreceni ILCO egyesület titkára, aki Parádon szállást is biztosít számunkra, egy alkalommal pedig sorstársi segítségként , Kocsis Péterné Hermina, markazi otthonában alhatunk.

1.Túranap 2011. 06.03.

Putnok. Szállásfoglalás.

Mivel Putnok nehezen megközelíthető (Saci 6 vonat átszállással tudott eljönni) aA késő délutáni órákra időzitettük az érkezést Putnokra. A nap hátralévő része az előkészületé és a pihenésé, hogy erőt gyűjtsünk a másnapi „ nagy meneteléshez”.


2. Túranap 2011. 06.04.

Putnok- Uppony- Mályinka 19,1 km

Putnok: 1823 ban királyi bírtok volt, a Gömöri birodalom részeként. A Putnoki várat 1412-ben építették .A XIX. sz. a Serényiek bírtokaként sokat fejlődött. 1881-ben elveszítette városi rangját. A trianoni békeszerződést követően a kettészakított Gömör és Kishont vármegye Magyarországon maradt részének székhelye lett.
Nevezetességei: Serényi kastély és park, Barokk római katolikus templom

Serpánk, Spander Péter, ózdi sorstársunk reggel öt előtt érkezett a szállásunkra, Putnokra. Megismerkedésünk közben megtudtuk róla, hogy nem minden napos élettörténete van! Élvezettel hallgattuk. A holminkat az esti érkezésünk helyére Mályinkára vitte.

Hat órakor indultunk el. A Kéktúra útvonala a vasútállomástól, hiányos jelek mellett, hosszan vezetett. Már 7 órakor nehezen elviselhetően tűzött a nap. Éppen jókor értünk az erdőbe a Határvölgy mentén, ahol már árnyékban, széles erdei úton haladtunk a Húzó- és a Koloska tetőn át Uppony felé. Az út az éjszakai esőtől alaposan felázott, cipőnk vastagon dagadt a sártól. Egy ravasz rókát zavartunk meg vadászatában.

Az Upponyi pincesorra érve reggeliztünk. Itt született István strófája:  „az Upponyi pincesoron belenéztünk a puttonyba”.
Uppony: Ókori település. Árpád –kori vára Dedevár volt. A Láncbérci hegyek barlangjaiban ősember lakta részeket tártak fel. Feszty Árpád világhírű körképének egyik részlete is az Upponyi szorosban készült.

Nevezetességei: A Szalamandra ösvény, Egykori földvári romok

A Vegyes boltban pecsételtünk, majd a Láncbérci hegyek között elértük a Láncbérci víztározót. A tóparti aszfalt úton haladva nem mertünk a lábunk elé nézni, mert nem lehetett elkerülni, hogy az apró ivadék békák sűrű vonulásában el ne tapossunk néhányat. Ezt csak úgy tudtuk volna elkerülni, ha repülni tudnánk.

Egy kis vízparti pihenés után Dédestapolcsányra értünk, majd tovább, végig aszfaltos úton Mályinkára, szálláshelyünkre.
Egy kis pienés után szétnéztünk a rendezett, gazdag faluban. Este jólesett lepihenni!

Holnap nagy túra vár ránk!

3 szakasz12 turanapKéktúra III. szakasz-1-2. túranap

 

 

3.túranap 2011.06.05.

Mályinka - Bánkút - Cserepeskői – barlang - Bélapátfalva

Mályinkáról 4.30 kor indultunk, hogy a nagy meleget elkerüljük. Serpánk bélapátfalvi szálláshelyre vitte a holminkat.
A falut egy hangosan csörgedező patak mellett hagytuk el, folyamatosan egyre magasabbra emelkedve. Szánkat, csak levegővételre használtuk, beszélgetésre nem volt erőnk. A magaslatra érve, visszatekintve gyönyörű látvány volt a ködös pára lepte Mályinka. Gyönyörű szalamandrák keresztezték az utunkat, sikerült is lencsevégre kapni őket!

Ez az útszakasz végig elkerülte a lakott településeket. Bánkúton a sífelvonó magaslatán pecsételtünk először.
Bánkút: A Bükki Nemzeti Parkban fekszik .Síparadicsom. A Bálvány – csúcs 956 m magas.

A környéken sok látványosság van: a Bükk –fensík, a Szalajka –völgy, a szentléleki zárda romja, a dédesi vár, a csipkéskúti ménes,, a „látókövek”.
Következő pihenő és pecsételő helyünk a Cserepeskői-barlang volt. A hűs barlangi levegő, lehűtötte felmelegedett testünket. A szabadba érkezve megszaporáztuk lépteinket, igencsak lógott az eső lába. Az esőkabát és a lombok itt még megvédtek az eső erejétől.

Cserepeskői barlang: 1950 óta áll a turisták számára menedékként. A néphagyomány szerint a barlang sziklabarázdáit az ördög szántotta, ezért hívják ördögszántásnak.
Bélapátfalvára határába érve, felhőszakadásba értünk, hatalmas jégeső kíséretében, nagyot koppanva a fejünkön. Teljesen átáztunk!

Bélapátfalva : nevezetessége a cisztercita apátsági templom. A XIII. sz.- ban épült, román stílusban. Torony nélküli, latin kereszt alapú építmény. Főoltára Mária mennybemenetelét ábrázolja. Barokk mellékoltár képe Imre herceg fogadalom tételét dolgozza fel.

Szálláshelyünkön a begyújtott sütő mellett szárítottuk a ruháinkat, cipőinket!
Jól esett a meleg és a vacsora a mai 27,1 km megtétele után.
De vajon megszárad e a felszerelés és a ruhánk holnapra!?

IIIszakasz 3 turanapKéktúra III. szakasz- 3. túranap

4. Túranap 2011. 06. 06.

Eredeti tervünk Bélapátfalvától Sirokig tartott volna. Azonban ez a terv, egy igen örvendetes esemény következtében, alaposan felborult. Ugyanis az MTV 1 filmforgatásra várt Galyatető közelében, ahol megörökiti "zarándoklatunk”.

Kihagyva a túraszakaszt Bélapátfáról autóbusszal elutaztunk Mátraházára, ahol további 3 taggal kiegészült a csapat.
A stábbal, Galyatetőre menetelésünk közben találkoztunk. Tagjai: Sáfrány József, aki a Rokkenbauer - Peták féle ”Másfél millió lépés rendezőasszisztense is volt, Kele Andor operatőr, Ladárd Gábor technikus. És jelen volt még egy ismert személyiség, Peták István, az MTV egykori elnöke, aki, a 33 évvel ezelőtti túra szerkesztője volt. A találkozó létrejöttében, Nagy Istvánnak, szolnoki sorstársunknak, országos túrázónknak a násza, Buzási Péter segített, aki szintén az MTV munkatársa.

Peták úr, forgatás után meghívott bennünket, és a stábot, Mátraalmási otthonába, egy szalonna sütésre. A hegy oldalában lévő ház gyönyörű kerttel, tele fenyőfélékkel, cserjékkel, zsúrlókkal, ahonnan beláthattuk a Mátrát. Lola kutyus körbeugrálva fogadott bennünket.
Míg Peták úr szalonnasütéssel foglalkozott, addig elmondtuk, hogy célunk a Kéktúra megtételével, a szűrés, a prevenció, a megelőzés fontosságára felhívni az emberek figyelmét!

Peták úrnak átadtuk a „Zempléni szakasz” pólóját, az ott készült DVD.t, és a Hirmondónk néhány számát!
A hagymás-szalonnás kenyér után jól esett a mátrai vörösbor. Sokáig beszélgettünk. A stáb készülődött. Nekünk is menni kelett. Várt a hegy!
Lola még marasztalta a vendégeket.

A stábbal együtt mi is elindultunk. Serpánk, Bátoriné Józsefné Eszter a Debreceni ILCO klub titkára Markazra vitt bennünket, Kocsis Péterné Hermina sorstárunkhoz, aki a mai estére biztosította számunkra a vacsorát és az alvóhelyet.

A vacsora után nyugovóra tértünk, mert holnap egy 25, 8 km szakasz vár ránk!

III szakasz 4 napKéktúra III. szakasz- 4. túranap (Forgatás)

5. Túranap 2011. 06. 07.

Mártraháza- Galyatető- Mátraszentiván- Mátraverebély

Úgyís mondhatnánk, kemény nap volt! 25,8 km. Eső áztatta, sáros, csúszós területen. Korán indultunk, 5.30-kor serpánk, Eszter,Mátraházára vitt bennünket. A buszmegállótól balra egy éles ívben egy letérőn indul a napunk. Lejtő, majd emelkedő. Reggel van. Minden harmatos. Madarak énekétől hangos az erdő. A nap sugarai áttörnek a magas fák ágain, és fátyolszerűen szűrődnek az arcunkra. Vörösmarty fogadó. Pecsételőhely. Sajnos elmentünk mellette. Át egy műúton. Emelkedő, majd sokáig párhuzamosan haladunk az erdő szélén az aszfaltozott úttal. Átkelünk azon is. Már jócskán elhaladunk, amikor Imrének feltűnik a gps jelzése alapján, hogy túl mentünk egy pecsételőhelyen. Visszafordul. Tovább megyünk, kicsit lassítjuk a tempót.

Széles erdei úton haladunk a Nyírjesi erdőházig. Imre még sehol.

Megtaláljuk a második pecsételőhelyet, a Nyírjesi -erdészházat. Igen ám, de a füzetek Imrénél vannak. Tovább megyünk, majd ő pecsétel. Fenyvesekkel tarkított cserjés területen haladunk Galyatető felé. A „felhők fölött vagyunk! Alattunk a pára fehér felhőkké alakulva száll fel, csillog rajta a nap sugara. Gyönyörű látvány!

Hátranézve látjuk a Kékes nagy tornyát. Mellettünk, égő csipkebokorként szétterülő vadrózsák omlanak földig. Még 4 km és látszik Galyatető jellegzetes szállodája nagy kéményével. Galyatetőn várjuk be Imrét. Elindulunk. Még nem tudjuk, hogy a túra legnehezebb napját éljük meg!
Kilátó. Imre kipróbálja. Gyereksereggel találkozunk. Emelkedő. Lejtő. Sár. Hatalmas farakások egy fakitermelésen.

Mátraszentiván. Vidróczki csárda. Pecsételőhely. Marikának bedagadt a lába. Autóbusz csak este jön, így ő is tovább jön velünk.
Egy fensíkon át megyünk, keskeny ösvényen, utunkat elzárja a fák lehajló ága. Kitekintve gyönyörű kilátás nyílik. Marika lába egyre jobban fáj! Nehezen viseli.

Ágasvár. Pecsételőhely. Az erdészné hozza. Ad egy fájdalom csillapítót Marikának. Egy réten át vezet az útunk egy végtelen ereszkedőre. És sár és sár. Cipőnk duplájára dagadt. És még van 12, 2 km . Lassan haladunk. A sártól felszántott, esőtől csúszós úton két bottal is folyton megcsúszunk.
Agyagos tetőre értünk. Látszik is a talajról. Végtelennek tűnik az út. Marika könnyezik. Nincs esemény, csak megyünk. Eszter 18 órára jön értünk Mátraverebélyre. Andi elesik. Csupa sár.  Este 17.30 . Kiérünk az erdőből. Már látjuk Mátraverebély házait. A vasúti síneken haladunk egészen az állomásig.  Marika megmutatta, hogy fájós lábával is, de végigment.

Eszter megérkezik.
Elmegyünk Szentkútra. Köszönetet mondani a Hegyek Istenének! Oltár! Gyönyörű stációk.
Parádra, szálláshelyünkre indulunk!

Nagy élmény volt!

3 szaksz 5 turanapKéktúra III.szakasz- 5. túranap

6. Túranap 2011. 06.08

Mátraháza - Kékestető - Gazoskő- Hármashatár – Sirok

Serpánk Mátraházára visz ismét bennünket. A pecsételőhely zárva van. Tovább indulunk Kékestetőre.Itt sikerül pecsételni.
Elindulunk Sírokra azzal a gondolattal, hogy lefelé haladunk majd! Hibás gondolat volt. Egyik magaslatról a másik magaslatra fel vezetett az utunk. Csak Sirok közelében vált könnyebbé a terep.
Gazoskő - Hármashatár. Pecsételőhely.
A hazaindulás miatt erőltetett menetben kellett gyalogolni. A nagy rohanás miatt, csak futólag tudtuk megnézni a siroki várat. Úgy is itt fogunk kezdeni a 4. szakaszban. A forgatási nap miatt kimaradt Sirok- Bélapátfalva útvonalat majd később fogjuk beiktatni. (Pótvizsga)
Serpánk megérkezett. Alig hogy bepakoltuk a csomagjainkat, az égbolt megnyílt és esőzápor hullott a tájra. Mintha dézsából öntötték volna!

Esőisten siratta a Mátrát. És bennünket! Mert elindultunk haza!
Embert próbáló, de sikerélményekben dús szakasz volt!

3 szakasz 6 turanap                    Kéktúra III. szakasz- 6. túranap

FOTOALBUM

 

 


4. szakasz 2011. 06. 24- 2011. 06 29

„Cserhát”

Mátraverebély – Nagybárkány - Nagymezőpuszta - Hollókő –Nógrádsipek – Szandaváralja - Becske - Kétbodony - Alsópetény- Felsőpetény - Ősagárd - Katalinpuszta

Ismét elindultunk! A 4. szakaszra. Még mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar elérkezik.

Köszönjük szépen a 3. szakasz MTV 1 adásához fűződő gratulációkat, elismerő szavakat, ezek sokat jelentenek nekünk!
Most is, nagyon szép helyeken járunk majd! Hollókő a világörökség része!

Aminek külön örülünk, először csatlakozik hozzánk egészségügyi dolgozó, Jakus Mária (továbbiakban Méry) a Jászberényi ILCO Egyesület stomaterápiás nővére, aki jön velünk a túrára, férje László pedig a serpánk lesz végig! Azon kívül velünk lesz egy szakaszra Madarászné Borika, a Kiskunhalasi klubból, és ahogy elmondta, nem a teljesítmény végett, hanem hogy osztozzon elveinkben, és jelenlétével is támogasson bennünket!

Reméljük, Kéktúránk elvei célba érnek majd!



1. Túranap 2011. 06. 24.

Mátraverebély- Sámsonháza

A csapat, Magyarfalvi Imre, Kovács Istvánné, Mihály Gáborné, Nagy István és először Madarászné Borika, vonattal mentünk Mátraverebélyre. Itt csatlakozott hozzánk Jakus Mária, és férje László. Meglepetésünkre meglátogatott bennünket, Spander Péter, ózdi sorstársunk, aki a 3. szakaszon volt a serpánk! Itt kaptam meg, életem első turista botját túratársaimtól, a túra szervezéséért és koordinálásáért, a következő felirattal: „Marinak Kéktúra 2011” Nagyon szép! Köszönöm! Nagyon hasznos lesz!

Az üdvözlések után azonnal indultunk Sámsonháza felé, ahol az aznapi szállásunk volt. A Szent-kúti zarándokhelyet már az előző szakasz befejezéseként megnéztük, ami magában hordozza a kegyhely minden jellemzőjét! Nagyon szép!

Mátraverebély: Nagyon régi település. Egyidős a magyar államisággal. Búcsújáró hely, a IX. Bonifác pápa adta a búcsúengedélyt, 1400.ban. Az Assisi zarándokhellyel egyenrangúan mérik. Szent-kút hazánk legjelentősebb zarándokhelye, Szűz Mária-kegyhely. Almássy bírtok volt. A Nagyboldogasszony-plébániatemplomban található Almássy Lászlónak, az „angol betegnek” a sírboltja.

Ahogy kapaszkodtunk fel egy gerincre Mátraverebély utolsó házainál, egy csoport, (8 fős) fiú csapattal találkoztunk, akik egy budapesti piarista gimnázium tanulói voltak. Velük többször is összefutottunk ezen a túraszakaszon. Nem mondhatjuk, hogy nehézségekkel tarkított út lett volna ez a 9,3 km szakasz. Rétek, cserjék, kisebb emelkedők, tölgyesek tarkították utunkat. Hárman, Imre, és én, Mara, felvettük a Borika túraritmusát, és szépen, beszélgetve csodáltuk a természet szépségét. István és Saci szokásukhoz híven, elől jártak, Utunk során egy kristálytiszta erdei forrásból pótoltuk innivalónkat, lehűtve magunkat is!

Sámsonháza kis falu, ahol a nagyon kedves Pálik –vendégház lakói voltunk éjszakára. A fotók, majd tanúskodnak arról milyen is az, amikor megőrzik őseink hagyományait! Fáradtságunk ellenére a játékos kedvünk sem hagyott el bennünket, kipróbáltuk az udvari játékokat!

Nevezetessége , Fehérkő-vára, Sámsonvár.

Csend, béke és harmónia érzetével borult ránk az este.

Reggel korán indulunk, egy 25,3 km-es szakaszra, Hollókőre!

4 szakasz1 turanapKéktúra IV. szakasz- 1 túranap

 

2. Túranap 2011. 06. 25.

Sámsonháza –Nagybárkány - Nagymezőpuszta – Alsótold - Felsőtold – Hollókő

Korán ébredtünk. Hiszen 25,3 km várt ránk. Inspirált bennünket, hogy egy nagyon híres, szép faluba, Hollókőre megyünk, ami a világörökség része.
Sámsonházáról kiérve, Nagybárkány felé eső részen egy hatalmas, vörös, sziklafal, egy őskőzet nyúlik az égbe, tiszteletet parancsolóan, szinte meg lehet számolni az „évgyűrűit”. Tájvédelmi terület. Egy átlátható, füves, vadvirágos réten megyünk hosszan Nagybárkány felé egy enyhén emelkedő domboldalon. Filmbe illő módon, ahogy haladunk, úgy emelkedik ki a messzeségből egy templomtorony, egyre jobban megmutatva magát, majd rövidesen látjuk a völgyben kényelmesen elterülő falut. A falu közelében terül el a Nádas-tó, amiben különféle tőzegmohák tenyésznek. Védett hely!

Nagybárkány: Könyves Kálmán idején a Rátótiak bírtoka. A falu plébániája már akkor fennált. Vereb György 1344 ben elzálogosította, hogy fiát tanítathassa. Fia, Vereb Péter később erdélyi vajda lett, és felépíttette Mátraverebély gótikus templomát. A községben 1889-ben tűzvész pusztított. Ezért látjuk a főtéren, Szent Flórián szobrát, amely a tragédiának állít emléket!
Nevezetessége: A római katolikus neogótikus Szent Márton templom.
A falu központjában egy igen érdekes „kiskert”-re bukkanunk. Oláh Szílveszter portáján. A szabadtéri állatkertben a vad,- és háziállatok békésen megférnek egymással, természetesen gipszből alkotva! Imre az Oláh úrral történő beszélgetés közben , egy régi bányászra talál, kiderül, hogy sok közös ismerősük van! Milyen kicsi a világ!
A falu végén lévő, említett templomban éppen reggeli misét tartotta plébános, ahol a falat naiv festők szentképei díszítik. Innen egy mezőn emelkedve, egy tölgyes erdőbe érünk, visszanézve látjuk Nagybárkány piros- cserepes tetőit.

Utunk során hol emelkedő, hol ereszkedő váltotta egymást, de mindkettőre jellemző volt, hogy az utat kövek borították! Így is nevezték utunk szakaszait, Nagykő-tető, Köves-bérc, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. Egy hegyi ösvényen mentünk végig, ahol a fák ágai között áttört a fény. Majd lombos, cserjés sűrűn összehajló ágak között haladva, elértük a Kilátót, ahol még cseresznyéztünk is, majd rövid pihenő után elindultunk Nagymező-puszta felé, hogy a Bableves-csárdánál bélyegezzünk. Természetesen megkóstoltuk, milyen a bableves palóc módra!

Még várt ránk 6,8 km. A Bableves-csárdától jobbra indultunk, aszfaltozott úton haladtunk Alsótold felé. Útközben Alsótoldon megálltunk egy fazekas –háznál, megcsodáltuk a szép kerámiákat. Tovább, Felsőtold irányába. Fotót készítettünk a Haranglábnál, ami 1800 körül épült. Itt kezdődik a Kéktúra hosszú országúti menetelése. Már messziről látszottak Hollókő házai. A falu határában egy fekete holló fa szobra fogadott bennünket. Ritka szép természeti környezetben fekszik. Az Ófaluba érve, serény kezek virággal díszítik a fakerítéseket, ágakból oltárokat állítanak, holnap Úrnapi- körmenet lesz! Útközben megcsodáltuk a nevezetességeket, kicsit elidőztünk a Katalin csárdában, régi szép emlékeket idézve, majd a szálláshelyünkre mentünk. Az egy utcás Ófaluban, a Kossuth utca 107 ben laktunk, Balogh Bertalannénál. És mi történt? Nem fogják elhinni: találkoztunk a piarista diákokkal, akikkel Mátraverebély határában ismerkedtünk meg! Ez a turista élet! Sok barátot, ismerőst ad!

Laci bográcsos paprikás krumplit főzött vacsorára, Nagy István módra.

Meglepetésként a többieknek, engem Margitka néni palóc népviseletbe öltöztetett! Alig akartak hinni a szemüknek! Örömmel viseltem, nagyon gazdag, szép viselet.

Hollókő:Az UNESCO világörökségi listáján szerepel 1987 óta. 1909-ben tűzvész érte, újjáépítették, de az Ófalu eredeti szerkezetében épült vissza. Legjellegzetesebb épülete a XIX. sz fatornyos katolikus templom. De van Szövőház, Babamúzeum, Tájház, Fazekasház, Míves mesterek háza. Épületei jellegzetesek, csonkakontyos, nyeregtetős, vízelvezetős, díszített oromfalas házak Jelenleg a lakosai száma, 400 fő.

És most leírom, hogy hány darabból állt a palóc öltözékem.

Pendely (alsószoknya),cucej (gyapjúmellény), szanda ( pántos, fekete cipő), felsőszoknya, ingváll (bluz), pántlika, kötény, keszkenő, menyecskeváll (kendő), homlokkötő, főkötő, kaláris.

Vacsora mellett jót beszélgettünk. Margitka néni felelevenítette a népszokásokat, amelyeket ma is őriznek.

4 szakasz 1 2 turanapKéktúra IV. szakasz-2 .túranap

 

3. Túranap 2011. 06. 26.

Hollókő – Nógrádsipek – Cserhátsurány – Szandaváralja

Korai ébresztőnk volt Hollókőn. Borika és Marika elutaztak, a falu varázslatos emlékével a szívükben .
Amint már említettük, szombat délután Hollókőn készülődtek az Úr napi körmenetre. Ma reggel 9 kor lesz az egyházi szertartás.

Házinénink, Margitka néni beöltöztette Sacit, Méryt és Lacit a palócok népviseletébe, és úgy mentek négyesben a körmenetre. Senki nem gondolta volna, hogy nem helybéliek. Nagyon jól néztek ki!

István és Imre korán elindultak Nógrádsipek felé.
Utunk a hollókői vár alatt vezetett. Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket. A hegytetőn, kis távon elveszítettük a Kék-jelet, de Nógrádsipekre már ezen érkeztünk meg. Kihalt falun vezetett az utunk, mert szinte mindenki az Úrnapi ünnepi körmenetben vett részt, amibe mi is belecsöppentünk. Egy kicsit nézelődtünk, majd a faluvégi kocsmában pecsételtünk.

Nógrádsipek: Szécsény és vidékhez tartozik. A XIII. századtól a Kacsis nemzetség uralja. Kacsics Mihály a Pusztavár-hegy csúcsára várat épített.
Nógrád vármegye 1542 től török uralom alá került.. A Környék falvai lakatlanná váltak, A hegyek között megbúvó Sipek azonban megmenekült, de 1683- ra lakatlanná vált. A Balás család 1688-ban megkezdi a visszatelepítést. A kuruc harcok idején leégett, csak 1745- ben épült újjá.
Nevezetességei : Balás kúria, római katolikus templom
A nyár egyre több embert hívogat a túrára. Utunk során kisebb-nagyobb csapatokkal, magányos túrázókkal találkozunk.

Laci jóvoltából Saci is, Méry is a hollókői ünnepi népviseletből kivetkőzve itt becsatlakozott a túrába.

Következő állomás, Szandváralja. Itt egy villanyoszlopon elhelyezett pecsételőhelyen elvégezzük az adminisztrációt, majd folytatjuk utunkat Szandára, a Szandavári Diáktáborba ugyanis ott a szálláshelyünk.

Útközben a falu határában felnéztünk a Szandai –vár romjaira, holnapi első úti célunk helyszínére.

4 szakasz 3 turanapKéktúra IV. szakasz- 3. túranap

 

4. Túranap 2011. 06. 27.

Szandaváralja - Becske – Kétdobony - Romhány

Korán ébredtünk, már 6 órakor indultunk négyesben a szandai várromok felé, amit elérve, meghódítottunk. A vár tövében rábukkantunk ismerős túrázókra, a „piarista gimnazista” fiúkra, utunk során már harmadszor, akik ott sátoroztak. Imre felajánlotta számukra, ha Esztergom és környékére érnek, szívesen látják őket a Fekete-hegyi turistaházban.

Szanda: a Szanda- hegy északi lábánál fekszik, három építmény fogja össze a községet. Nyugaton egy népvándorlás kori földvár, középen Szent-Péter hegy búcsújáró hely volt, és egy itt talált XI-XII. századi kör alakú templom alaprajza, keleten pedig a szandai vár maradványai. Az erőd eredetileg Zsigmond király birtoka volt. A török hódoltság után a XVII. században települt újra a falu. Leereszkedtünk Becskére. A falut elhagyva az útbaigazító táblán ez állt: Romhány 13,4 km, Írottkő 712 km. Hát még messze van a Kéktúra vége! Addig még sok kilométert kell megtenni. Pecsételőhely a kocsmában van itt meg is reggelizünk.

Becske:A Cserhát hegységben, a Galga-patak völgyében, a Szanda-hegy lábánál fekszik .Nevét valószínű, hogy a közelében lévő, egy a XVII. században alapított Benedek-rendi apátságról kapta. Volt a Széchenyi és Bosnyák család birtoka, majd a Lónyaiaké lett.
Kétdobony felé viszonylag könnyű út vezet, egyszer került sor egy szakadék megmászására. A helyi presszóban pecsételünk.
Egy aszfaltút vezet Romhányba, a „Két vándor” fogadóba, ugyan mi öten vagyunk, de van elég szálláshely.

Romhány: Középkori eredetű település. Itt zajlott a Rákóczi szabadságharc utolsó, legjelentősebb csatája, a romhányi csata, 1710. január 22.én. A csata emlékére Vér-hegyen Turul emlékmű áll. Még ma is fellelhető és védett a Rákóczi törökmogyoró fa, a legenda szerint a csatát innen irányította a fejedelem. Híres a Burkolólap gyártó üzeme.

A mai 21,4 km könnyű túrának minősült, „begyakorlott” lábaink vittek előre bennünket.

Ma este is különleges programban lesz részünk, Nagy István katonabarátja meghívására, Rétságon vacsorázunk.

4 szakasz 4 napKéktúra IV. szakasz- 4. túranap

 

5. Túranap 2011. 06.28.

Romhány – Alsópetény- Felsőpetény –Ősagárd

Romhányból, reggel 6 kor indultunk. Alsópetény volt az első állomásunk, ahol pecsételtünk. Megnéztük a Gyurcsányi-Prónai kastélyt.
Innen már az új Kéktúra vonalon folytatjuk utunkat. Alsópetény és Romhány között elmentünk egy kulcsosház mellett, zárva volt

Alsópetény: Nyugat – nógrádi, szlovák nemzetiség lakta kistelepülés. Földvármaradványairól tudjuk, hogy már évszázadokkal ezelőtt lakott település volt. Gótikus stílusú a XV. században épült katolikus temploma, mely mellett harangtorony áll, három harang található benne. A község látnivalói közé tartozik a Gyurcsányi család kriptája és az e fölött álló Werbőcziy-emlékmű.

Beértünk Felsőpeténybe, ahol ismét pecsételőhely volt. Az Almássy kastélyt jártuk körbe.

Felsőpetény: körbeöleli a Cserhát dombvidéke. Az írásos emlékek megemlítik, hogy 1247-ben még közös falut alkotott Alsópeténnyel. A XIV. században vált külön. Az Árpád korban a Csák nemzetségé volt, majd később Werbőczy birtok lett. A település mellett található a kaolin bánya kisvasútja, melyet most újítanak fel. Felsőpetényt elhagyva, Galamb-hegyen át mentünk Ősagárd felé. Sok vadlest építettek itt, bizonyára sok vad van errefelé. István fel is mászott egyre, és túrabotjával imitálta a vadászatot. Ősagárdon az önkormányzat által fenntartott - a Polgármesteri Hivatal toldaléképületében kiképzett falusi turizmust szolgáló - épületben szálltunk meg.

Ösagárd. Közepes falu. Nyugat –Nógrádban, a Naszály hegy lábánál. Ősidőktől lakott település, határában sok őskori kőedényeket találtak. Nevezetességei a Násznép és a Zselye-barlang, Tálház, Evangélikus templom. Menéztük a falu Szabadidő Parkját, majd a falu evangélikus templomát mutatta be a templom fiatal a faluért elkötelezett elhivatott lelkésze, akitől sok történetet hallottunk faluról. Pecsételés után szállásunkra mentünk, és vacsoráztunk.

Készültünk az utolsó túranapunkra . 19,1 km vár ránk, utána indulunk haza.

4 szakasz 5 turanapKéktúra IV.szakasz- 5.túranap

 

6. Túranap 2011. 06. 29.

Ősagárd- Katalipuszta

Hajnali négykor arra ébredtünk, hogy szobánk tetőablakán kopog az eső. Úgy terveztük, hogy korán indulunk, hogy időben haza tudjunk indulni.
Szerencsére, mire elkészültünk, elállt az eső. Már hat órakor úton voltunk, de egész úton lógott az eső lába. Elhaladtunk egy újonnan épített pihenőhely – talán kulcsos ház mellett, majd rövidesen elértük Farkasbércet, ahol ketté vált a csapat. Saci és Méry a piros jelzésen a „tanösvényen” indult Katalinpuszta felé. István és Imre a kéken, a 652 m magas Naszály-hegyen át. A tanösvény különösebb emelkedők nélkül a Gyadai- réten majd az út végén erdőbe vezetett, sok tanulságos információs tábla mellett. Nekünk meg kellett mászni a hegyet, de elmentünk a Násznép –barlang mellett is, amiről az ősagárdi lelkész mesélte, hogy a barlangi legenda adta a közeli Nőtincs település nevét, mivel a barlangba az ellenség elől menekülő lakosság, a nők hajából font kötélen ereszkedett le.

Katalinpusztán egyesült a csapat, Lacival, a serpával kiegészülve. Pecsételtünk a kocsmában, majd ettünk, ittunk.
Ezután, mindannyian kicsit visszafordultunk a kék jelzésen, majd a piroson haladva a pecsételő helytől mintegy 500 m.re rátaláltunk Rokkenbauer Pál kopjafájára, aki itt halt meg 1987. nov. 26-án. A meghatottság mellett végigfutott rajtunk a gondolat, hogy nélküle mi sem tettük volna meg ezt az utat.

Vége tehát a 4. szakasznak is. Felemelő érzés. Ez is meg van.
Már csak! 5 szakasz hiányzik a 9 szakaszból. Hisszük, hogy jó ügyért megyünk!

Vannak segítőink, társaink, akiknek ezúton is köszönjük a segítséget.
Ezen a szakaszon köszönjük a Jászberényi ILCO Egyesületnek a 20 km megvásárlását, amivel hozzájárultak a túra költségeihez.
Jakus Mérynek, a klub stomaterápiás nővérének, akinek személyében először jött velünk egészségügyi dolgozó, aki anyai módon gondoskodott rólunk, hogy meg ne éhezzünk, és köszönjük férjének, Lászlónak a serpa feladat ellátását.
Madarászné Borikának a Kiskunhalasi ILCO egyesülettől, hogy olyan kitartóan jött velünk.

Olyan szép ez! Az összefogás és összetartozás!

És hát köszönjük Sacinak, Istvánnak, Imrének a kitartásukat!
(Marika a krónikás önmagáról megfeledkezett, de mi többiek köszönjük neki a kitartó szervezést, a források megszerzéséért folytatott küzdelmét)

A következő szakasz egy „pestnyitó lesz”, várunk benneteket, mind az öt pesti egyesülettől!

4 szakasz 6 turanapKéktúra IV.szakasz- 6. túranap

 

FOTOALBUM

Could not load widget with the id 84.

 5. szakasz 2011. 07. 15 - 07.20

„Börzsöny-Pilis”

Hűvösvölgy- Dobogókő- Visegrád- Katalinpuszta

Elérkezett ez is! Elindultunk az 5. szakaszra! Innen már mindig csak kevesebb jut, amit nem panaszként mondunk, mert rendkívüli élményben van részünk. Felemelő, hogy nemes céllal járjuk utunkat, a Kéktúrát, azért, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét, mennyire fontos lenne, hogy a vastagbélrák szűrése népegészségügyi programmá váljon!

Mikor elküldtük az un. „Pestnyitó” levelünket a budapesti ILCO kluboknak, nem gondoltuk, hogy ilyen sikeres lesz! Nagy öröm volt látni, hogy a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomásán mennyien vártak bennünket!

Köszönjük a „pesti” kluboknak ezt a szép összefogást!



Túranap 2011. 07.15.

Hűvösvölgy- Nagykovácsi

Mi négyen, Saci, István, Imre és Mara a Nyugati –pályaudvaron találkoztunk. Innen mentünk a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomására, ahol már vártak bennünket a „pestnyitó” résztvevői.
A Gyermekvasút egyedülálló élmény volt. Jó volt tapasztalni, hogy ez a régből hozott utazási forma ma is ugyan úgy működik. Az árnyas fák között lengette a hajunkat a szél, újra gyermeknek éreztük magunkat! És hogy mennyire komolyan vették a gyerek „vasutasok” a munkát, az elismerésre méltó. Ahogy kanyarodott a vonat a végállomásra, már láttuk, hogy nagyon sokan várnak bennünket sorstársaink.

Ott voltak a Szent János Kórház ILCO klubljának tagjai, Ferdinándyné Dr. Keszei Erzsébet vezetésével! Ők lesznek a 6. szakasz támogatói, amit ezúton is megköszönünk.

Képviseltette magát Mezey Éva személyében a XIII. ker. klub is.

Ami nagyon kellemes meglepetésként ért bennünket, az az volt, hogy az 5. szakasz kizárólagos támogatója a B. Braunn öt munkatársa is jelen volt, köztük Hergyó Zsolt, divizió –vezető. Köszönjük az anyagi és erkölcsi támogatást!

És hát nem utolsó sorban, Nagymáténé Éva, aki lelkesen szervezte ezt a napot, és a Zuglói ILCO klub tagjai, lelkes kis csapat!

És képviseltette magát Csipkés Attila, segédeszköz kereskedő a kedves feleségével.

Imre a bemutatkozások után el is indította a túrát. A 12 km-es túrára vállalkozó csapat Máriaremetén előbb lakott területen, majd az árnyas erdőn át indult el Éva hétvégi házába. A tööbbiek Éva és én, Mara Nagykovácsiba mentünk Éva hétvégi házába, hogy betöltsük háziasszonyi tisztünket, és finomságokkal várjuk a fáradt túrázókat.  Nagy meleg volt. Sürögtünk-forogtunk. Gulyásleves készült, és pogácsa, mindez előétel gyanánt, mert a fő „fogás” a szalonnasütés volt. Behűtött italokkal vártuk a csapatot, akik délután három óra tájban, elfáradva, kimelegedve, de nevetgélve érkeztek meg! Fogyott a leves és a pogácsa, de mindenki a szalonnára várt. Meggyújtottuk hát a tüzet, Sercegett a zsír az előre elkészített hagymával, paradicsommal, paprikával diszített kenyéren. Jó hangulatban, ismerkedve, beszélgetve, nótázva telt el a délután. Szó volt a klubok történeteiről, kirándulásaikról, de komolyabb, a stomásokat érintő dolgokról, családról is.
Marasztaló hangulat volt. Senki sem sietett. Jól érezte mindenki magát!
Megmutattuk, hogy össze tudunk fogni egy cél érdekében!

Köszönjük minden résztvevőnek!

5 szakasz1 turanapKéktúra V. szakasz- 1. túranap

 

2. Túranap 2011. 07.16.

Nagykovácsi – Zsíroshegy – Piliscsaba

Reggel 7 órakor indultunk Évától, ahol sátorban aludtunk, amit nagyon élveztünk. Még megvártuk a Szent János kórház ILCO klubjából érkezőket, Ferdinándyné Dr. Keszei Erzsébetet, Beöreöndy Klárát és Georgi Zsuzsannát. Mindnyájan túrázó emberek. Mint később kiderült, erre szükség is volt. Egyesületük lesz a következő, 6. szakaszunk támogatói. Serpa ezen a túranapon nem volt, nagy csomagokkal vágtunk neki a 12 km-es távnak.
A faluból kiérve, a „muflonitató-büfénél” volt a pecsételő-hely. Természetvédelmi területen, kékjelzésen mentünk, egy ritkás, cserjés, nap szőtte erdőben. A Zsíros-hegy tövében a Turistaház-emlékfalhoz érkeztünk, majd egy jó kis emelkedő után a kék jelzést keresve kétszer is felmentünk a Zsíros-hegyre, másodszor a tanösvényen elindulva. Ez kárpótolt mindenért, gyönyörű kilátás nyílt a Pilis hegyvonulatára és a völgyében elterülő településekre, Pilisszentivánra, Pilisvörösvárra, Piliscsabára. A kopasz Zsíros-hegyen három irányba vezetett az út. Nehezen találtuk meg a kékjelet, kicsit elbarangoltunk minden irányba. És hol volt a jel? A hegy tetején, a fűben elrejtőzve, egy kőre festve!
Innen már lefelé ereszkedtünk, Piliscsaba felé. Gyönyörű utunk volt! A „Kőrisvölgyében” haladtunk, égig érő, sima törzsű, szép szálfák között. Egyszer csak, mintha sírást hallottunk volna. Fentről jött! Felnézve láttuk, hogy a fa sír! Egy élő fa siratta a halott párját. Az élettelen, korona nélküli fa rádőlt az élőnek egy ipszilon ágába, ami úgy tartotta, mintha a karjában tartotta volna! A szél ritmusára ölelgették egymást! Elérzékenyültünk!
Lefelé ereszkedve, igen csak nagy mélységbe, egy „kanyonba” értünk, ahol ez a látvány önmagában elegendő lett volna, de ezt még fokozta, hogy menetirány bal oldaldalon, egy különleges növényhalmazon milliónyi egyforma, narancssárga pillangó röpködött! ”Pillangó völgye!”
Soha nem látott gyönyörűség!
Egy árnyas erdei tisztáson megreggeliztünk. Imre erre az útra egy könnyebb cipőben jött, amit kénytelen volt "megfaragni". Többször elmondta: túrázni csak jóbejáratott túracipőben vagy bakancsban lehet. Tovább haladva, magas vadhálók mentén vezetett az utunk. Egyszer csak be lettünk zárva! Egy vaskapu, annak rendje és módja szerint, belakatolva jelezte, nem mehetünk tovább! A kaputól nem messze, egy létrája szolgált lépcső gyanánt, amin egymást segítve, átmásztunk a kijelölt útra. Egy murvás, kavicsos, cserjékkel övezett úton mentünk Piliscsaba felé. Tűzött a nap, menetfelszerelésben, ingünk csurom vizesen tapadt a hátunkra. Kiszáradva, fáradtan értük el a falu határát. Itt még egy akadály volt, újabb kerítése átívelő létra. Egyszerűbb volt, átkelni, mint a másiknál. Jólesett a kocsmában egy hideg üdítő! Kimentünk a vasútállomásra, pecsételni!

Piliscsaba: Első írott emlék a településről 1263 ból való. 1409-ben a solymári várnagy elpusztította a falut. A XV. sz-ban újra benépesült. A török hódoltság kezdetén ismét elpusztult, csak a XVIII. sz-ban alakult ujjá, a budai klarisszák birtokaként
Nevezetességei: Pázmány Péter Katolikus Egyetem; Római katolikus plébánia; A Lazarista rendház és kápolna
Ahogy ballagtunk a buszmegállóhoz, zenét hallottunk, aminek a hangja egyre közeledett.
Egy lakodalmas násznéppel találtuk magunkat szemben, szép menyasszonnyal, és csinos koszorús lányokkal.
Zsókáék Budapest felé szálltak fel a buszra.
Mi pedig, Esztergomba mentünk. Imre megmutatta a város nevezetességeit, a már messziről látszó Bazilikát, a város szép főterét, amit hangulatos zene töltött be, a Duna-sétányt a gyönyörű fáival. Kicsit nosztalgiáztam, miután két éve jártamkor is megkapott ez a szépség!

Este fél nyolckor várt ránk Imre lánya, Magyarfalvi Éva, a serpánk, aki szállásunkra, a Pilisszentléleki-rétig vitt bennünket, ahonnan túrafelszerelésben másztunk meg egy magas emelkedő lépcsőit, hogy feljussunk aznapi szállásunkra, a Fekete-hegyi, Sasfészek turista-házba, a Dorogi Egyetértés Sportegyesület tulajdonában lévő turista menedékbe.

Nomád élet: a világítást napelemmel táplált akkumulátorról, a víz ballonokban és ciszternákban. Egymást locsolókannából öntve volt az esti fürdésünk. Nagyon tetszik!

Ránk esteledett! A ház erkélyéről a távolba nézve, a kilátás mindenért kárpótolt!
Esztergom, Neszmély,- másik nagy élményem-, és a környező települések fényárban úsztak!
Torkomat a sírás folyogatta a gyönyörűségtől!
Szép nap volt! Örök élmény!

5 szakasz 2 napKéktura V. szakasz- 2.túranap

5 turanap 22 turanapKéktúra V. szakasz 2.2 túranap

 

3. Túranap 2011. 07.17.

Dobogókő- Pilisszentkereszt- Kevély nyereg- Bécsi úti téglagyár - Fekete-hegy

Reggel öt órakor ébredtünk az erdő kellős közepén, a Sasfészek turista-házban. Rövid mosdás a „lavórban”, majd indulás az aznapi túránkra. Meleg napnak ígérkezik. Dobogókő irányába mentünk, a Pilisnyergen át, még sokáig zöld jelzésen. Szarvasbőgés jelezte, hogy vadak szerette területen vagyunk. A Kétbükkfa-nyergen át elértünk Dobogókő határába. Szép emlékem fűződik ide! Jobbra, 800 m a Saolin – papok nyugalmat árasztó birodalma van, már láttam! Dobogókő 2,2 km-re van innen, felsétáltunk.
A báró Eötvös Lóránd Turista –ház teraszán finom kávét és desszertet fogyasztottunk. Mellettünk egy szép kutyus „fáradt vándorként” pihent a reggeli napsütésben. A turista- ház parkjában nagyon szép művészeti alkotások, fafaragások láthatóak, megörökítettük.
A dobogókői kilátóból gyönyörködtünk a csodálatos panorámában. A Duna-völgye, a Rám-hegy az oda képzelt, de általunk innen nem látott Rám-szakadék hívogatott bennünket, de megnézzük majd egy másik időpontban! A kilátóval szemben, egy aszfaltúton mentünk át, ahol a kékjel egy erdőbe vitt bennünket! Bent az erdő szélén, szabályos kis falut találtunk, kis utcákkal. Hétvégi házak.

Egy szárazpatak hídján átkelve mentünk tovább, és rövidesen a „Zsivány sziklák” magas köveihez érkeztünk. Egyszerre lenyűgöző és félelmetes látvány! Hatalmas, az idő által lecsiszolt, sötét színű, hosszúkás, cukorsüvegre hasonlító sziklatömbök meredeztek az ég felé, versenyre kelve, az erdő fáival: ki a magasabb?! Egy meredek és mély kanyonból emelkednek ki, aminek két kijárata van. Mire képes a természet! El lehet benne rejtőzni! Fentről nem is látható labirintusa lehetővé teszi, hogy elbújhassanak benne. Minden esetre, nagyon találó az elnevezése.

Ritkás, magas fákkal övezett úton haladunk Pilisszentkereszt felé. A faluba beérve, ami nagyon rendezett volt, a „Felső kocsmába” tértünk, ahol a kocsmárosné átadta a túrabélyegzőt.

Itt meg is ebédeltünk.

Pilisszentkereszt: A Dunazug-hegységben, a Pilis-völgyében, Dobogókő és a Pilis alatt fekszik. A településen III. Béla, 1184-ben cisztercita apátságot alapított. Ebben a monostorban temették el, II. Endre király 1213 ban meggyilkolt feleségét, Gertrudis királynét.
A tatárjárás idején megsemmisült a település. Újratelepítését Mária Terézia kezdte meg, szlovák és német telepesekkel. A terület a pálosok tulajdona volt, ők építtették a Szent-Kereszt nevű barokk stílusú templomot, 1766-ban.
Nevezetességei: A Pilisi Cisztercita kolostor; Szentkút, festői forrás és szabadtéri oltár; A szlovák tájház

37 fok volt. Aszfaltúton Csobánka felé vettük az irányt. Itt a község főterén lévő presszóban hűtöttük le magunkat, hogy eljuthassunk a Kevély-nyereg 392 m magas gerincére, ahol a pecsételő-helyet találjuk. Már éppen indulnánk, mikor egy remete külsejű férfival találkozunk. A főtér kövén ül. Hátizsákja arról árulkodik, hogy turista. Haja hosszú, kócos, régen látott fésűt. Egy hajtincse befonva, rajta nemzeti színű szalag.

Forró Gyula, Dunakeszi „szabad „ ember. Ácsnak és kecskepásztornak tartja magát. Oda jön hozzánk, „ezt nem ússzátok meg”, és egy verses kötetet nyit ki. Wass Albertet szaval, de úgy, hogy lúdbőrösök leszünk a hallatán. Vérében van a vers, a szó, a gondolat, a szavak értelmezése. Egy, még egy, aztán még egy. ”de a kő marad”!! Hallgatjuk. És csodáljuk! Nem mindennapi ember. Nem mindennapi életforma. Mi, akik a „civilizációban „élünk, csodáltuk a szabadelvűségét, az egyszerűségét, igénytelenségét, meglepő tudását a világ dolgairól. Tibetbe szeretne menni! Nem csodálom! Én is!

Csobánkán lakik a Coloplast magyarországi képviseletének vezetője, Kleerné Klement Zsuzsanna , támogatónk, szerettünk volna vele találkozni, de nem volt előre megbeszélve, így nem sikerült!  Kevély-hegyről leereszkedve a Pilisborosjenői Bécsi-úti „Rozália „ téglagyárig mentünk, pecsételni!
Innen busszal vissza Esztergomon át, a Kétbükkfa-nyeregig, és vissza Fekete –hegyre. Jól esett a ma ott lévő turisták által ránk hagyott lencse-gulyása. Hosszú túra, sok látnivalóval, emlékekkel, meglepetésekkel.

„Kannás „ fürdés. A fáradtágtól nehéz testünk, és lelkünk mai, sokféle impulzusai, nehezen hagytak bennünket elaludni.

Hajnali ébresztő. Még egy pillantás a Bazilika tornyaira, a szép panorámára, és neki indulunk a 4. túranapnak.

5 szakasz 3 turanapKéktúra V. szakasz- 3. túranap

 

4. Túranap 2011. 07.18.

Dobogókő- Pilisszentlászló- Nagy-Villám- Esztergom

Elbúcsúztunk a Sasfészekturista-háztól, és teljes menetfelszerelésben lejöttünk a Rét-re, ahol már várt bennünket Magyarfalvi Éva, a serpánk. Sacit, Imrét és Istvánt felvitte újból Dobogókőre, Marát pedig az Esztergomi vasútállomásra, mivel elutazott.
Újból megcsodáltuk a Dobogókői panorámát, majd elidultunk a kékjelen. A Zsindelyes étterem és a sípálya mellett ereszkedtünk le az Öregvágás –hegyen a Sikáros-rétig. A túrafüzet szerint a sikárosi erdészházban kellett volna pecsételni. Azonban elterelés miatt új pecsételő-helyet jelöltek ki! A füzetben lévő útvonal és a kijelölt új útvonal eltért egymástól, Imre megkereste a turista-házat, de nem lehetett pecsételni.

A Bükkös patak mentén Pilisszentlászlóra értünk.
Pilisszentlászló: A legenda szerint Koppány vezér pogány híveit büntetésül telepítették a Pilis területére.
Régi neve Kékes volt, mivel a falu a Kékes-hegy lejtőjén épült, a Szent László tiszteletére felszentelt monostor körül alakult ki. Mai nevét is I. László királyról kapta.
Az Árpád-ház királyainak vadászó területe. 1291ben II. Endre király vadászkastélyt építtetett a jelenlegi templomdombon, majd a pálosoknak ajándékozta, akik templommá építtették. Nagy Lajos és Mátyás király is gyakran időzött a kolostorban. A község teljes bel és külterülete a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.

Nevezetességei: A barokk templom 1770-1772; A Waldorfi-iskola; A Szolák –tájház

A falu felé közelítve, a fákon, medveveszélyre felhívó írásokat találtunk, később kiderült, hogy fiatalok játékos ötlete volt. Egy lőtér mellett haladtunk el, ahol éppen nem lőttek. Pilisszentlászlón pecsételtünk, megreggeliztünk. Innen a Pap-réti erdészház felé indultunk, a következő pecsételő helyig. Pecsét. Rekkenő hőség volt. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább, egy árokparton lefeküdtünk, és pihentünk kicsit. Itt egy Szegedről jött házaspárral találkoztunk. Nada(?) László erdészmérnök emlékköve mellett mentünk el.
Szintes útszakaszokon közeledtünk Visegrád felé a Kéktúra vonalán, miközben a fák között fel-fel villant a Dunai panoráma. Megérkeztünk a visegdádi Nagy Villámra, ahol az extrém sportok fellegvára van, így bobpálya, sportcentrum,ahol sok lehetőség van a feltöltődésre.
Pecsételtünk. Majd leereszkedtünk Visegrádra, a Duna szintjére, miközben a fák között kitekintettünk a gyönyörű visegrádi panorámára.
Autóbuszra szálltunk. Esztergomba mentünk, ahol már várt bennünket Imre felesége, Julika, a mostani serpánk, és elvitt bennünket Imréék, Esztergom-kertvárosi lakásába, ahol Saci és István erre az éjszakára a vendégeik voltak.

Finom vacsora mellett még sokáig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk, mert holnap is 23,8km vár ránk!

 



5. Túranap 2011. 07 19.

Nagymaros -Törökmező - Kóspallag - Kisinóczi –turistaház.

Esztergomi szálláshelyünkről, Imrééktől, lánya Éva visszahozott bennünket Visegrádra. Itt kompra szálltunk, a túloldalon már várt bennünket Matics Attila váci sorstársunk, ezen szakaszunk serpája, társával és kutyusukkal. Csomagjainkat előre vitte Kóspallagra, Joe bácsihoz, szállásadónknak a rezidenciájára.

Kóspallag: A Fekete-hegy, a Szép-bérc, a Kopasz-hegy, az Alsó-hegy által körbezárt Kóspallagi-medencében található. A Börzsöny legfiatalabb települése. A XVIII. sz-ban Mária Terézia által telepítette gróf Grassalkovics Antal. Lakói egy része tót, más része német telepes. Katolikus vallásúak. Híres dohánytermelő vidék volt. A Duna-Ipoly Nemzeti Park-hoz tartozik

Nevezetességei: Bíbor-vár őrtorony; Kőkereszt; Pálos –kolostor romjai

Elindultunk a Kisinóczi turista-házig tartó túránkra. Az első szakasz nagy emelkedővel vitt fel a Köves- rétig. A nagy hőség és az emelkedő megtette a hatását, mintha megáztunk volna, az izzadtságtól csavarni lehetett a ruhánkat.

Szálláshelyünkről, Matics Attiláék szembe indultak velünk, a Törökmező-turistaháznál futottunk össze. Itt pecsételtünk, Majd innen már együtt mentünk a szálláshelyünkre. A faluba érkezve az első kocsmában enyhítettük szomjunkat, amikor a hosszú kocsmaasztalunk végéről mindannyinknak ismert hangot hallottunk. A hang kibocsátója szabadkozva kezdett magyarázkodni, de leállítottuk, mondván és feltárva hogy sorstársak vagyunk. Sorstársunk nem hallott arról, hogy létezik ilyen közösség, aminek mi is tagjai vagyunk. Van még, mit tenni ezen a térem és erre meg is született egy ötlet.

Matics Attilát a serpánkat elszólította az elfoglaltsága tőlünk, köszönjük segítségét, az út alatt amit együtt tettünk meg jól elbeszélgettünk.
Ebéd és pihenő után elmentünk a Kisinóczi turistaházig.
Utunk első szakasza egy egyszerűen kialakított „kálváriastációk” mellett vezetett. A turista-ház, zsúfolásig telve volt, vidám középiskolás diákokkal, akik énekeltek, gitároztak. Csodálattal és nosztalgiával hallgattuk őket.

Pecsételés után visszamentünk szálláshelyünkre. Holnap még vár ránk egy nagy túra és elmondhatjuk, hogy az 5. szakaszt is befejeztük!

Már egyre kevesebb kilométer van Írottkőig hátra! Már most sajnáljuk, hogy vége lesz!

 5 szakasz 56 nap

Kéktúra V. szakasz- 5-6. túranap

 

6. Túranap 2011. 07. 20.

Nagyirtás puszta - Nagy Hideghegy - Nógrád v.á.- Magyarkút Irma forrás- Katalinpuszta

Az előző esti éjszakai viharos eső miatt mérlegeltük, hogy merjünk e nekivágni a mai napra kiírt túrának. A pecsételő-helyek kihagyása nélkül, egy rövidebb utat néztünk ki. Házigazdánk Joe bácsi az autójával felvitt a nagyítrtáspusztai Szent Orbán Hotelig. Úgy terveztük, hogy innen Kisírtáspusztán keresztül közelítjük meg a Nagy Hideghegyi turista-házat. Kisírtáspusztáig probléma mentesen haladtunk az éjjel felázott erdőn, mely a borús ég miatt oly sötét volt hogy, elemlámpánk bekapcsolásán gondolkodtunk.

Előttünk nem messze, nagy robajjal dőlt ki egy száraz fa, melyet a felázott talajban már nem tartott a gyökere. Messze voltunk még a célunktól, mikor megeredt az eső, esőköpenyben folytattuk az utunkat, mert nem volt a közelben fedett hely. Az egyre erősödő záporban derékig feláztunk. A legkellemetlenebb a bakancs beázása volt. Beértünk a „Vasedény” kulcsos házig. Itt két fiatal pár az épület előtt felvert sátorban táborozott. Az épület eresze alatt kiállhattunk volna az eső alól, de már úgy átáztunk, hogy nem láttuk értelmét. Tovább indultunk. Az eső patakokban folyt az erdei úton, állandóan a lábunk elé kellett néznünk, ezért volt úgy, nem a fára festett jelen mentén haladtunk, amit többször korrigálni kellett. GPS-t nem tudtunk a zuhogó esőben használni.

Esőben értük el a turista-házat. Megreggeliztünk és forró rumos teát ittunk, nagyon jól esett.
Kiöntöttük a cipőnkből a vizet és Király-.réten keresztül Nógrádnak vettük az irányt.

Nógrád. Nevét a bolgár-szláv Novigrad, az az, újvár elnevezésről kapta. Már a honfoglalás előtti időkben is létfontosságú hely volt. I István városi rangot adott neki é megyeszékhellyé tette. A Luxemburgi Zsigmond halála utáni évtizedekben huszita lázadásoknak volt kitéve, amely ellen Szilassy Vince váci püspök megerősítette a vár falait. A vár, fénykorát Mátyás idejében élte. Az 1685-ben egy villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas pusztítást végzett a védőfalakban, amit a törökök tovább romboltak. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcai után a császári csapatok teljesen lerombolták. Elnéptelenedett a falu. A Felvidékről érkező szlovákokkal telepítették be

Nevezetességei: Várromok; Kálváriadomb; Boldogasszony plébánia templom

Az eső már elállt, Király-réten már olyan hőség volt, hogy rövid idő alatt megszáradt rajtunk a ruha, csak a bakancs tocsogott a víztől, hiába vettünk fel száraz zoknit! Az elázástól már rajtunk megszáradt ruhánk ezután az izzadtságunktól lett vizes. A hőség nem tartott sokáig, a Nógrádig tartó utat hűvös erdőben tettük meg. Jó érzés volt látni az erdőből kibújva, a Nógrádi várat, mert azt hittük, a nehezén túl vagyunk. Nem így volt. A felázott mezőn a bakancsunkra tapadt sár nehezebbé tette a járást, mint korábban, nehéz bakancsokkal értük el a falut, és a vasútállomáson pecsételtünk.
Itt kettészakadt a csapat, Saci vonatra ült, hogy éjfél előtt még hazaérjen, István és Imre tovább gyalogolt Katalinpuszta felé, hogy sötétedés előtt befejezzék az utat. Magyarkút Irma-forrásnál pecsételtünk, innen Katalinpuszta helyett Verőcére gyalogoltunk, így tudtunk 20.00 órára Budapestre érni ahonnan Istvánnak Szolnokra, Imrének Esztergomba kellett hazautaznia.

Kéktúránk második legmostohább időjárása volt a mai. Marika mindig azt várta, hogy valamilyen extrém helyzetbe kerüljünk, kár, hogy nem volt itt. Kíváncsiak lettünk volna, hogy viseli?! Az előző esős túrát is megúszta.

 



 
6. szakasz 2011. 07. 30 - 08.05
Ennek a szakasznak a támogatója a Szent János Korház ILCO Klubja

„Pilis - Gerecse”

Hűvösvölgy - Bodajk- Csókakő


1. Túranap, 2011. 07.30.

Hűvösvölgy - Rozália téglagyár

Ez a túra tulajdonképpen az előző túraszakaszhoz tartozott volna, akkor azonban a pesti klubokkal való találkozás átformálta tervünket. A Nyugati pályaudvaron találkoztunk, és mint legutóbb a Hüvösvölgyi Gyermekvasút állomásról indultunk, de most nem a Zsíros-hegy hanem a Hármashatárhegy irányába. Az időjárás kedvezett, erre a napra megszűnt a napok óta tartó eső. Szeles kissé hűvös napsütéses idő volt, de az emelkedők megizzasztottak alaposan. Az első pihenőnk a Hármashatárhegyen volt, ahol a pecsételés után megreggeliztünk, majd megcsodáltuk és megirigyeltük egy Góbé vitorlázó játékos repülését. István, aki hosszú évekig sportrepülő volt sok érdekes információt mondott a látottakhoz. Nem messze innen újból pecsételtünk a Virágos nyereg büfénél, ami mellett majdnem elmentünk. Legnagyobb sajnálatunkra a büfé befejezte működését. Tovább haladva legnagyobb elképedésünkre az erdei ösvényen – távol a lakott településtől – egy épp áruházi bevásárló kocsira találtunk. Elképzelni nem tudjuk ki volt az a pihent elme, aki ide felszenvedte a kocsit. Hosszan toltuk a kocsit, hogy ezzel a lakott település közelébe juttassuk, de eluntuk, mert olyan fárasztó volt. Mit szenvedett vele az aki idáig tolta.

Elérve a tégla gyárat újból pecsételtünk a már egyszer megjárt helyen, (előző szakasz végpontja volt) majd kigyalogoltunk a Bécsi úti buszmegállóba és Imréék lakására utaztunk, ahonnan a következő 3 túranapra megszálltunk.

6 szakasz 1 turanapKéktúra VI. szakasz- 1. túranap



2. Túranap, 2011. 07. 31.

Piliscsaba - Dorog

Esőre ébredtünk. Ma feleségem látta el a serpa szerepét, Piliscsabára vitt bennünket. Itt egyesült a csapat, akiket az eső se riasztott el a túrától. Kiugrott az indulás helyére Hergyó Zsolt Úr a B. Brauntól (piliscsabai lakos) helyi csabai hentes ínyencséggel látott el bennünket. Befutott a peti vonattal Hódmezővásárhelyről Saci is. Öten indultunk el a szitáló esőben, a három törzs túrázó, Gizi a dorogi klub lelkes sztómaterápiás nővére és Béla a dorogi klub tagja. Kellemes különösebb emelkedőtől mentes utunk volt, gyakran megálltunk gyönyörködni a panorámában. A homokos úton a szitáló eső nem zavarta, nem nehezítette az utat. Beszélgetés közben röpült az idő. Meglepően hamar beértünk Piliscsévre, ahol Horváth Gyula sorstársunk udvarán már utolsókat rottyantotta a bográcsban a gulyás. Kellemes evés - ivás után, még kikísértek a falu határáig és mi tovább mentünk Klastrom pusztáig. Ezen a szakaszon már dagasztottuk a sarat. Megérkezve Klastrom pusztára, megtekintettük a hely történelmi érdekességeket, pecsételtünk, majd tovább haladtunk Kesztölcig. Itt Borsika és édesanyja Marika klubtagunk mellett vezetett el az út, itt is vendégségbe vártak. A jó kesztölci bor és kávé után vendéglátóink kíséretében hozzánk tartottunk. Itt gyülekezett a dorogi klub számtalan tagja. (majd a fényképek feltétele után megszámolom) Itt oroszos ételkülönlegesség várt bennünket, ami után a vendéglátó és a vendégek által hozott sok süteménnyel tetéztük az élvezeteket. Borozgatás és sörözgetés mellett megismerkedtek a közelről és távolról jött sorstársak és ilyenkor elmaradhatatlan sorstársi tapasztalatcsere is belefért a túrázási élmények beszámolójába. Jó hangulatú igazi sorstársi találkozó részesei voltunk, tekinthetjük akár egy nyári klub összejövetelnek is.

Holnap már keményebb táv vár ránk.

6 szakasz2 nap Kéktúra VI. szakasz- 2. túranap

 

3. Túranap, 2011.08.01.

Dorog – Péliföldszentkereszt

Az előző napi - estig tartó „klubnap” fáradalmait kipihenve 8 órakor indultunk a napi túrára.

Útba ejtve a dorogi vasútállomást pecsételtünk, majd átvágtunk a 10-es főúton, megcélozva Dorog fölé magasodó hegyet. A várost elhagyva a felhagyott bányák nyomai mellett haladtunk, jólesett társaimnak a bányászkodásról – egykori munkahelyemről – mesélni.

Dorogtól távolodva szép csendesen elkezdett emelkedni az út. Nem volt megerőltető, a Gete-hegy 455 méteres csúcsára simán feljutottunk. A keresztnél kicsit megálltunk. Sajnos az esős párás levegő miatt csak a közelebbi helyeket láttuk. Ezután jött az eddigi túránk legmeredekebb hegyoldala, amelyet lefelé kellett megtenni. Még így sem volt annyira könnyű, néha fáról-fára araszoltunk, attól tartva ha valaki megcsúszik a hegy lábáig sodorja az alatta lévőket. Leérve a megenyhült lejtőn haladtunk el az Öreg-kő mellett, aztán néhány mély vízmosás, egy turistaútra tévedt kis patak, és máris benn voltuk Tokodon. Itt a kocsmában pecsételtünk, majd a Tokodi-pincékhez vezetett a kék jelzés. Itt a turista egyesületem tagja Süveges Flórián várt a pincéjében. Miután bemutatta a pincéjét sorra megkóstoltuk a borait, miközben pirított dióval növeltük szomjunkat. Hogy még több bor férjen belénk meg is ettük az útra készült szendvicsünket. Mire végeztünk az eső is elállt és folytattuk az utunk Mogyorósbánya felé.

Az út ismét emelkedni kezdett, jó eső érzéssel tekintettünk vissza az esőben megtett útra, gyönyörű volt a panoráma. Túl voltunk az út nehezén, enyhe lejtős úton értünk Mogyorósbányára. Megkerestük a bélyegzőhelyet és egy kávé elfogyasztása mellett elvégeztük az „adminisztrációt”.

A pincézésben elveszített idő miatt rövidítettünk az úton és a kékkereszt jelzésen mentünk mai utunk végpontja Péliföldszentkereszt felé. Itt már várt ránk a serpánk, aki hazahozott szálláshelyünkre. Estebéd után még átmentünk a „Fekete - hegyi Turistaház Alsóba” a „Harlem” sörözőbe, a turista egyesületünk törzshelyére, ahol összefutottunk néhány turista egyesületi taggal. Borozgatás közben élményeink kicserélésével múlattuk az időt. Holnap a turista egyesülettől Teich István csatlakozik hozzánk a Koldusszállásig tartó utunkhoz.

6 szakasz 3 napKéktúra VI. szakasz- 3. túranap



4. Túranap, 2011.08.02.

Péliföldszentkereszt – Koldusszállás

Mint indulás előtt minden reggel az eget kémleltük, nem volt bíztató, párába volt borulva minden. Serpánk Péliföldszentkeresztre szállított, hogy ott folytassuk, ahol előző nap befejeztük.

Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely.

Indulási helyünkről kezdetben műúton, majd az erdőn át vezetett az út. Fokozatosan feloszlott a pára és kellemes nyári kiránduló időben töltöttük az egész napunk. Az erdőn megszámlálhatatlan alkalommal kellett vadhálókon átívelő létrákon közlekednünk. Már nem tudtuk, hogy mikor vagyunk bekerített területen belül vagy kívül. Pusztamaróton pecsételtünk, majd uzsonnáztunk és kíváncsiskodva nézelődve ismerkedtünk - az itt táborozó - különböző harcművészeteket űzők gyakorlataval.

A mohácsi csatavesztést követően a megmaradt fősereg és az ország déli részéből menekülők a települést körülvevő, hadászatilag megfelelőnek tűnő völgyben szekérvárakkal sáncolták el magukat. A török sereg, miután felfedezte a menekülők táborát, ostrom alá vette, majd háromnapi öldöklő küzdelem után törte meg a magyarok ellenállását. A települést az 1945 utáni kitelepülésig sváb anyanyelvű lakosság lakta kis számban, majd helyükre bányászokat telepítettek be, akik lassanként hagyták el otthonaikat, beköltözve a közeli Tatbányára vagy Oroszlány bányászlakótelepeinek egyikébe. Ezután úttörő és ifjúsági táborként működött, jelenleg üdülőközpont.

Innen továbbhaladva rövidesen a túrfüzet szerinti Gerecse üdülőhöz értünk. Ezen a néven fut a Serédi-kastély, volt hercegprímási üdülő. Pecsételtünk, majd folytattuk az utunkat a Bányahegyi erdészházhoz. Ez sem volt messze, mindösszesen 4,5 km. Itt kis kalandunk volt a pecsételéssel a fához rögzített pecsét mellé darazsak fészkeltek be. Engem az orromnál T. Istvánt a kezén szúrták meg. Azért hősiesen elvégeztük az adminisztrációt.

A következő helyig a Koldus szállásig még 11.2 km az út. Ezen a szakaszon szaporáztuk a lépteinket, hogy Tornyó pusztai elágazásnál elérjük az Esztergom felé közlekedő buszt. Koldusszállás név egyáltalán nem jellemző a helyre, nagyon elegáns szép épület fogadott itt.

Pecsételtünk, majd siettünk a 3 km- re lévő autóbusz megállóba. A buszt 10 perccel lekéstük, így a serpánk segítségére szorultunk.

Holnap áthelyezzük szálláshelyünket Csákányospusztára.

6 szakasz 4 napKéktúra VI. szakasz- 4. túranap


5. Túranap 2011. 08. 03.

Szárliget - Somlyóvár-Tornyópuszta

Esztergomból busszal Tatabányára utaztunk itt Marikával kiegészült a csapat. Az 5 helyilyárattal indultunk el Tatabánya határába, itt Sacinak egy kedves ismerőse fogadott bennünket, Szántó Ferencné Évike és férje. Évike vese transzplantált, és Bakonyszücsön találkozott Sacival, innen az ismeretség.Innen Csákányospusztára, szálláshelyünkre mentünk gyalog, 3,5 km, ez nem túraútvonal. Leraktuk csomagjainkat és elindultunk túrázni. Már 14.00 óra volt.
Nagyon meleg volt, és páradús volt a levegő a tegnapi esőzés miatt is. Alig hogy elhagytuk szálláshelyünket, egy juh és kecske telephez értünk, akik barátságosan hagyták, hogy lefotózzuk őket, és a körülöttük legelésző póni -lovakat. A "Bírkacsárdánal" értük el az országutat, amelyen a Szárligeti vasútállomásra mentünk pecsételni.
Elindultunk Somlyóvár felé, még az országúton, majd erdőbe vezetett a kék-jel. Rendezett vadászterületen mentünk hosszan. Sok vadles, lucerna. kukorica táblák a vadak számára. Egy réten keresztül vágva, egy érintetlen, nagy kiterjedésű tó tárult elénk. A fák ágai a víz felszínét súrolták. A vizínövények , sás, nád, délcegen álltak imitt-amott elvétve a vízben.
Csönd volt. Csak a szép tollú gyurgyalag énekét hallottuk, az égre nézve. Odébb egy sas keringett a magasban, majd egy vércse visítása hallatszott. Megállt az idő.
Egy murvás, kavicsos úton mentünk hosszan, vadhálók övezte alacsony erdő mellett. Egyszer csak egy ösvényen egy nyúl futott el mellettünk, majd megállt az út közepén. Nem mozdult. Hagyta, hogy lefotózzuk.
Már esteledett, mikor Somlyóvárra értünk. Egy még használatban lévő, tisztáson álló,turistáknak, vadászoknak menedéket adó, régi vadászháznál volt a pecsételő-hely, Illetve, csak lett volna! Mert a láncról valaki letépte a pecsétet.
Innen még 6.3 km kellett mennünk, hogy Tornyópusztai autóbusz megállóhoz érjünk, ahol tegnap befejeztük a túrát. Nem nehéz, kavicsos úton értük el a buszmegállót. Ránk esteledett.
Már lekéstük buszt. Jobb ötletünk nem volt, Saci ismerőseinek Évikééknek telefonáltunk, akik rövid időn belül ott voltak, és Csákányospusztára vittek bennünket.

Délután kettőtől ez szép teljesítmény volt! 24km

Holnap több mint 30km. vár ránk!

6szakasz 5 napKéktúra VI. szakasz- 5 túranap


6. Túranap 2011. 08.04.

Csákányospuszta- Várgesztes- Kőhányás- Mindszentpuszta-Gánt

Reggel korán indultunk. Nagy út várt ránk! Sűrűn szitált az eső. Jobban örültünk volna a tegnapi melegnek. Alighogy elhagytuk szálláshelyünket, egy sziklás, csúszós úton, nemsokára a Mária-szakadékhoz értünk. Egy ritkás erdőben menetelve, balra pillantva egy "Erdei temetőt" pillantottunk meg. Kiderült, hogy három falu temetkezőhelye volt az 1800-as években. A sírhantok számából ítélve ez elég lehetetlennek tűnt, de a tájékoztató táblából kitűnt, hogy tízen aluli lélekszámú falukról volt szó.Az eső egyre jobban esett. Következő nevezetesség a "Vitány-vár" volt. Egy sziklás, magas dombon, fehér mészkőből épült, már csak a falak töredékei voltak meg.Egy szép kőris-erdőbe értünk, majd "Rokkenbauer Pál fáját láttuk meg. Talán tudta előre a sorsát? Egy kettős mederben kis dombként kiemelkedő ösvénynek a közepén van ez a fa, ami egy darabig egyenes szálfaként tolul az ég felé, majd középtájon ketté ágazik. A kettétört életet jelentené? Lehet. A fával szemben lévő, kidőlt fára ültünk le tízóraizni, és azon tűnődtünk, miért ez a fa a kiválasztott?
Egyre jobban esett. Csúszkáltunk a sárban. Egy elhanyagolt esőház alatt elértünk a Szarvas-kúthoz ittunk a forrásvízből. Tovább haladva a Tatabányai Cement Természetjáró Egyesület Mátyás-kúti pihenőházához értünk. Itt egy faragott faszobor állít emléket a helyi turistáknak. Rendbeszedtük átázott ruházatunk és továbbsiettünk. Elhaladtunk Zsigmond király fája mellett, majd beértünk Várgesztesre. Jól esett betérni egy száraz helyre a "Vadásztanya" vendéglőbe, ahol felmelegítettük a szervezetünket egy kis kontyalávalóval, majd pecsételtünk és tovább mentűnk Kőhányás felé. Az eső miatt a várhoz nem mentünk fel, ez nem is része a túraútvonalnak. Vigasztalanul szakadt az eső.

Egyszer csak egy bácsi jött felénk. Odaérve gombát kínált: Megvettük. Jó lesz vacsorára. Utunk során még kétszer annyit szedtünk., és cipeltük végig az esőben egészen Gántig: Hogy miért addig annak története van! Majd később.

Közben egy Mária-emlékműhöz vezet fel egy virággal kirakott, deszkalépcső. Figyelmeztetés: csak saját felelősségünkre! A sok eső miatt fellazult a talaj. Vörös völgy vörös kövek. Hosszan, bőrig ázva, folyik az arcunkon a víz lefelé.

Kőhányás. Pecsételőhely. Esőkabátot, ernyőt tartunk magunk fölé, hogy a pecsételést meg tudjuk ejteni. Egy buszmegállóban vesszük át az egy darab száraz pulóvereinket, csak azért, hogy rövid idő múlva az is csurom vizes legyen.Cipőnkben tocsog a víz!

Mindszentpuszta felé megyünk! Pecsételünk. Gánt következik. Már nem nagyon bírjuk!

Gánt. Mary néni büféjében pecsételünk. Egy élelmiszer boltban meg vásároljuk a gombához valót, közben eltűnik a gomba! A Fe-Ró presszóba még bevitte Imre, de a serpánk kocsijába beülve, már nem volt nála.

Serpánk, Reinberger Ilona, a Replant- Cardó területi képviselője volt, aki hazavitt bennünket Csákánypusztára. Csak egy jó meleg fürdőre vágytunk.

Már a gomba sem hiányzott!

Szép teljesítmény volt!

Megcsináltuk a 6. szakaszt is!

Ilona reggel nyolcra értünk is jött, és kivitt bennünket a Tatabányai vasútállomásra! Köszönjük neki!

 

6 szaksz 6 napKéktúra VI. szakasz- 6. túranap

 


Ezen szakasz támogatója a „Replant Cardó Kft.”

7. szakasz 2011. 08 .22- 08.28.

„Bakony”

Magunk sem hisszük, hogy már itt tartunk! Fogynak a kilométerek! Már nosztalgiázunk a megtett szakaszok történésein! Milyen hamar elrepült ez az öt hónap! Életre szóló élményt kapunk a túrával!
Célunk, mely szerint felhívjuk a társadalom figyelmét az állapotunkra, a megelőzés, a szűrés fontosságára, megvalósulni látszik! És ez a fontos!
Jó volna, ha kitolódna a nyár, és szép őszelő lenne, hogy a még hátralévő két szakaszt kellemes időben járjuk végig!
Már Írottkőre koncentrálunk!


1. Túranap 2011. 08. 22.

Gánt- Csókakő- Fehérvárcsurgó

A Hódmezővásárhelyi Önkormányzat támogatásának köszönhetően Saci autóval jöhetett a túrára, mivel erre a szakaszra a közeli klubokból nem találtunk serpát. Istvánt és engem – Marát, Szolnokon vett fel, Imrét pedig Tatabányán. Tatabányáról Gántra vette az irányt Saci serpa, ahol legutóbb befejeztük a túrát. Itt a kocsi mellett átöltöztünk, és nekivágtunk a 28,5 km szakasznak. Nagyon meleg volt. A három állomás- szakaszból álló túránk minden szakaszán Saci hideg itallal várt.

Gánton a Vértes vendéglőben pecsételtünk.

Gánt: Egy hajdani birtokosáról, Gantról kapta a nevét. 1193-ban III. Béla uralkodása idejéből származik írásos említés. 1662ben Nádasdy gróf urbáriumában lakatlan pusztaként szerepel.1740- től, szénégetéssel foglalkozó szlovák telepesek lakták. Híres a Gánti- barlang, amely egy 106m hosszú inaktív forrásjárat-rendszer, szép cseppkőképződményekkel. Ezen kívül még egyedi a Bauxitbányászati Múzeuma.

Gántról, Csókakő felé vettük az irányt. Itt két helyen is pecsételtünk, Csókakő vm. és Bodajk vá. Bodajkon áthaladva megálltunk a Tófürdőnél, amely a város szívében lévő, ingyenes szabad strand. Érdekes! Kár, hogy tovább kellett sietni, de csak Imrénél volt fürdőruha.

Következő pecsételő helyünkre, Fehérvárcsurgóra indultunk.

Fehérvárcsurgó: Fejér- megye északnyugati részén fekszik, a Móri-árokban. Nevét a még ma is a falu közepén álló forrásról kaphatta. Ősidők óta lakott. Hajdani pannóniai utak csomópontja volt Anonymus leírása szerint Árpád vezér törzsének szállásterülete volt. A Rozgonyiak, Szapolyaiak, Perényiek is bírtokolták. Sajnos a mai túraszakaszon nem tudtunk elidőzni a nevezetességeknél, mivel Hódmezővásárhelyről, szinte az egész országot átszelve kellett a túrahelyre érkezni.

A Fehérvárcsurgói - víztározó után, rövidesen megpillantottuk a falu víkendházait.
A Becsali- kocsmában pecsételtünk.

Féltünk, hogy a szálláshelyre érve ránk esteledik. A hosszú utazás, a nagy meleg megviselt bennünket. Fáradtan vártuk Fehérvárcsurgón a serpánkat. Sacit, hogy tovább vigyen szállásunkra. Hosszú volt az út Jásdig, ahol a szálláshelyünk volt, ahol már várt ránk Mariann és fia Gergő a Pécsi ILCO Klubtól.

Holnap 33,2 km vár ránk!



2. Túranap 2011. 08. 23.

Fehérvárcsurgó- Bakonykúti- Kisgyón- Csőszpuszta- Jásd

Serpánk, Saci Fehérvárcsurgóra vitt bennünket. Végig ereszkedve, erdők, mezők, szántóföldekkel övezve, a Bakonykúti puszta mellett, keresztezve a Gúttamásiból jövő aszfalt utat, jöttünk le Bakonykútig.

Bakonykúti nagy hatással volt ránk. Egy kis ékszerdoboz. Először a patyolat –tisztasága lep meg bennünket! Rendezett, felújított házak, teljes infrastruktúra, parkos házelők. Minden harmonizál egymással. Szín és diszharmónia. Faszobrai műremekek. Szabadtéri bemutató az utcán! Életnagyságban! Játszótere a gyermekek egészséges mozgására késztet. A község központjában találtuk meg a pecsételőhelyet, mondanom sem kell, egy kis csodadobozban. Olyan szépen el volt rejtve!

Bakonykuti: A Burok-völgy mellett, szép természeti környezetben található. Írásos emlék 1424-ből való. A török hódoltság idején lakatlanná vált, majd németeket telepítettek a faluba. Eredeti neve Kuti volt. A kuti patakon három vízimalom is működött, téglagyár is volt a községben. Napjainkban egyre benépesül. Üdülőfalu lett! A környéken nagyvadak élnek, ezek is vonzzák ide a vadászokat. Példa értékű!Miután kigyönyörködtük magunkat, kiindultunk a faluból Kisgyón felé. Több mint 10 km várt ránk addig. Fás, cserjés, füves úton mentünk.
Rétek, majd erdő váltotta egymást. A gyakori vadlesek, a vadcsapások sejttették, hogy vadászterületen vagyunk.
Egy tölgyes erdő mentén haladtunk, majd egy sárga, mellig érő virágtengerben mentünk tovább, ami mellkasig ért, és amit néha-néha szederbokrok tarkítottak, mély bordó gyümölcseik színeivel, amit természetesen leszedtünk és megettünk!
Átvágtunk egy kőriserdőn, majd egy tisztásra kiérve, Kisgyónon voltunk.

A Gyöngyvirág Turistaházban kellett volna pecsételnünk, de hűlt helye volt a pecsétnek. Szemben van a Természetjáró turista-ház, ott érdeklődésünkre elmondták, hogy a szomszéd faluban, Bakonycsernyén lehet bélyegzőhöz jutni. Imre vállalta, hogy elmegy és lebélyegez. Így is volt.
Míg visszaérkezett, megpihentünk. A Gyöngyvirág Turistaháztól balra folytattuk az utunk Csőszpuszta felé. A műútról letérőben a „bányász „szobrát lefotóztuk, majd egy erdőbe vezetett az utunk. Előbb egy Erdei Szentélyhez értünk, ami egy fakereszt. Körülötte kis padok, itt meg is lehet uzsonnázni.

Csőszpusztára, az erdőből kiérve, egy műúton áthaladva értünk el. Néhány háza van a településnek. Nem sokkal a helységjelző tábla után az Alba Regia Barlangkutató állomásra értünk, ahol pecsételtünk. Innen kicsit visszafelé a műúton, ismét betértünk az erdőbe, balra, és Tés irányába mentünk. István elől járt, elveszítettük szem elől. Minthogy a Tés felé vezető kis, fűvel benőtt utat is! Még egy darabig volt kékjel, majd a GPS jelünk is megszűnt, és elvétve egy kékjelet, teljesen letértünk a Kékútról. Még lefotózkodtunk a Jásd felé néző, "szélforgós" panorámában, ahol még jó helyen voltunk, és a nagy beszélgetésben nem vettük észre, hogy már régen nem jó irányba megyünk!

Minden esetre, hiába várt bennünket Tésen, az István által kikért hideg üdítő és kávé, mi már azt nem fogyaszthattuk el!

A fotózás után még jó irányba indultunk. Egy széles, fehér kavicsos szilárd úton mentünk Jásd felé. Az út szélén magas farakások várták, hogy elvigyék. A délutáni nap erősen szórta ránk sugarait! Talán másfél kilométert mentünk, és egy szűk erdei ösvényre vezető kis kék jel volt egy fán. Mivel nem volt GPS vétel, úgy gondoltuk, jobb, ha ezen a jó úton megyünk, ha vége lesz, bizonyára Jásdra érünk. Igen ám, de az út nem akart elfogyni! És sehol egy kiszállási lehetőség! Már délután négy óra! Már öt óra. Még mindig ezen az úton megyünk.
Minden kanyarulatnál várjuk, hogy most már biztosan meglátjuk a végét! Végeláthatatlan szerpentin labirintusban vagyunk! Uzsonnánk elfogyott, vizünk kb. egy fél liter van!
A nap az erdő fáin keresztül is láthatóan bukik lefelé. Nem tagadom, féltem! Mi lesz, ha itt kell éjszakáznunk? Már 7 óra! Imre előre ment, hogy talán hamarabb megtalálja a kivezető utat! Már sokáig van!

Szólnunk kellene Sacinak, jöjjön értünk! Meg is tettem. Imre még nem szólt, hogy meg van az út vége! Egyszer csak hátunk felől autózúgást hallok! Saci volt az! Nagyon megörültem! Még kocsival is hosszan mentünk, míg utol értük Imrét! Felvettük. Már nem sokat kellett volna gyalogolnia az út végéig! Nagyon eltávolodtunk Jásdtól! Bakonynánára érkeztünk le! Tizenhárom többletkilométer gyalog! Összesen napi 34 km. (?) Nagyon fárasztó volt! Fürdés után jó fájdalom csillapító volt a kiadós masszírozás a „hegyi balzsamunkkal.

Jásd: Itt mutatnám be szálláshelyünket: A várpalotai térséghez tartozik, a Gaja-völgyben.Már Kr. E. 2800-2500 táján is lakóhelye volt az újkőkori kultúra népeinek. A X. század elején a honfoglaló magyarok egy része itt telepedett le. Írásos emlék 1164-ből való, a Szent György bencés apátság alapításával. 1650-től a Zichyk tulajdona volt.

Nevezetességei: - A Tési malom és a Poós- malom; A Szent-kút;  A plébánia templom;  A Csiklingi vár
Első este sétáltunk egyet a községben. Rendezett, tiszta település. Hagyományőrző szemlélet uralkodik a házak és a környezet kialakításában.

7 szakasz 1 napjpgKéktúra VII. szakasz- 2 nap

3. Túranap 2011. 08. 24.

Jásd- Bakonynána- Zirc- Borzavár

Reggel korán indultunk, 21,7 km kell mennünk, 37 fok várható! Serpánk Saci a jásdi túraelágazáshoz visz bennünket, ahonnan Bakonynána irányába indulunk el.Műúton halad az utunk, majd letérünk egy cserjés, bokros, szedres által szegélyezett kékútra, ami bevezet egy erdőbe. Szinte végig egy, az időjárás alakította, száraz ágakkal, letört fákkal teli erdőben mentünk. Egy tisztásra értünk, ahol szépen lekaszált "vadút" volt, végén egy vadlessel. Mértani pontossággal leszórt alma és kukorica-kupacok. Aki laikus, is rájön, fönt a lesből ideális célpont a vad, ha ide jön enni!
Bár nem volt puskánk, ki is próbáltuk. Felmentünk a lesbe, István ott meg is reggelizett, és szinte rekonstruáltuk, hogy zajlik itt egy kilövés.
A tisztás után újra egy vadhálókkal szegélyezett, erdő mentén mentünk tovább. Olyan érzetünk volt, mintha hullámvasúton mentünk volna. Domb- völgy-domb-völgy. Itt is tönkrement, jóformán csak a koronájában élő erdő volt nagy területen.Tisztás, sok sárga virággal és szederindákkal övezve utunkat. Sok volt a csalán.
Hirtelen, egy szép nádszál egyenes, fiatal kőriserdőbe értünk. A nap sugarai átszőtték a fák koronáit. Szinte egyszerre mondtuk Imrével egymásnak, hogy "nézd a fények játékát"!
Innen kiérve, azonnal egy műútra tért az út, Bakonynánára értünk, és a második házban, a Hoffher Vendégházban pecsételtünk. Itt egy kis üzlet is volt, ahol csillapítottuk szomjunkat!
Végig a falu főutcáján mentünk tovább, az utca végén balra fordulva, Nagyesztergár felé. A települést elérve, műúton folytattuk tovább az utunkat, innen már látszottak Zirc háztetői, az Apátság tornyai. Még két kilométer és ott vagyunk.

Zirc: A „Bakony fővárosának” is nevezik.. Magyarország legmagasabban fekvő városa. Több mint 900 éves település. Története a ciszterciek apátsághoz fűződik. 1659-ben az alsó-ausztriai apátság kezébe került, de első apátját, Újfalussy Mártont a törökök megölték.

Az első német telepesek házait a kurucok felégették, majd, 1715-1725 között újra német telepesek érkeztek ide és megindult Zirc újjáalapítása.

Nevezetességei:- A Zirci Apátság; A ciszterci bazilika,  A Zirci Arborétum; A Reguly Antal szülőházában alapított múzeum

A nap magasan járt az égen. Beérve Zircre rövid gyaloglás után a kékjel a vasútállomáshoz vezetett. Itt volt a pecsételőhely. Pecsételtünk, majd megnéztük a város nevezetességeit. A Zirci Apátságot, a Ciszterci Bazilikát, A Reguly Antal könyvtár épületét. Sajnos a többi nevezetességben már nem volt időnk elmerülni. Finom fagyit ettünk egy cukrászdában és indultunk Borzavár felé.

Borzavár: A pecsételő hely a település presszójában lett volna, de az délután négykor nyitott, így a közelében lévő élelmiszer- üzletben pecsételtünk.
Az előző nap 15km többletétől és a nagy melegtől megviselten vártuk Sacit, serpánkat, hogy következő szálláshelyünkre, Úrkútra vigyen bennünket!
Házigazdánk itt meglepetéssel várt, szalonnát sütöttünk nyárson! A szálláshelyünkön lakott Fehér Miklós pinceépítő mester, aki Szentlőrincről jött, eredetileg bányász volt, és nagyon érdekes előadást tartott szakmája, a pinceépítés rejtelmeiről!

Jóleső fáradtsággal tértünk nyugovóra!

7 szakasz 3 napKéktúra  VII. szakasz- 3. túranap

 

7 szakasz 32 napKéktúra VII. szakasz- 3.2 túranap


4. Túranap 2011. 08.25

Úrkút-Városlőd-Németbánya-Bakonybél

Mielőtt túránkra indultunk Marát kikísértük Ajkára a vasútállomásra, majd elindultunk a túránkra.
Úrkút: A község öt egykori településből alakult ki.1785.ben említik Úrkútbányaként. A bányászat volt a fő megélheti forrás az itt élő embereknek. Itt található az ország legnagyobb mangánérckészlete. Ezt a kincset ma is külszíni fejtéssel bányásszák

Nevezetességei: -Csárda hegyi őskarszt; Barokk stílusu római katolikus templomXVII.sz.

A faluból kiérve hosszan a reggeli napsütötte legelőn mentünk keresztül, még elviselhető volt a nap ereje, de siettünk elérni az árnyas erdőt, ahol a hőség elviselhető volt. A Csalános völgyön és Kislődön át Városlődöt értük el. Itt hosszan nélkülöztük a fák árnyékát, már érződött, hogy nagy meleg lesz ma, ezért kicsit rövidítettünk az úton és a vasútállomás helyett egy kocsmában pecsételtünk.

Városlőd: A Torna patak felső völgyében lévő bakonyi kisközség. 1240.ben Lueld néven említik .Nagy Lajos király idején királyi birtokként funkcionált . A király 1340 ben kolostort alapított, és a falut a karthauzi szerzeteseknek adományozta. Városlőd a XIX.sz-ban indult fejlődésnek, amit segített a rövid idő alatt országos hírnévre szert tett majolika és pipagyár.

Pecsételés után kis navigációs zavar (kerestük az utat) leküzdése után folytattuk utunkat Németbánya felé. A falu határában legelésző csacsikkal barátkoztunk, majd lendületesen Németbánya felé vettük az utat. Hiába volt rekkenő a hőség az erdei aljnövényzet nedvességétől térdig feláztunk. Egy még újnak számító erdei pihenő helyen megreggeliztünk. Németbányát éppen csak érinti a túraútvonal, itt a falu szélén pecsételtünk, majd tovább mentünk Bakonybél felé.

Németbánya: Nevezetessége a 84 millió éves dinoszaurusz leletek. Igy a Hungarosaurus tormai, egy 4 méteres növényevő,és a Bakonydraco, egy 3,5 méter szányfesztávolságú ősgyík. Az ásatások napjainkban is folynak, eredményesen. Bakonybélen sokáig kerestük a pecsételő helyet, a turistaház helyett a kocsmában találtuk meg. Ez az útszakasz mentes volt a nagyobb emelkedőktől, de mivel a Kőris-hegy lábához értünk jobbnak láttuk lezárni a napi túrát és magunkhoz rendeltük a serpa Sacit. Holnap innen folytatjuk.

 

5. túranap, 2011.08.26.


Bakonybél - Kőris-hegy – Borzavár

Bakonybél: A Bakony szívében a Kőrishegy lábánál fekszik. A béli monostort I, Szent István király alapította. 1540es években a Bakony legnagyobb földesurai, a Podmaniczkyak telepedtek itt le.I. Ferenc császár visszaállította a Szent Benedek rendet. 1819-1827 között Bakonybélben működött a bencés rendi tanárképző is.

A serpa kivitt bennünket Bakonybélig
Istvánnal elindultunk Kőris-hegyre, egy kis ideig kényelmes erdei aszfalt úton, majd, egy erdei ösvényen, majd meredeken kapaszkodni kezdünk, ami nagyon megizzasztott. A kék többször is keresztezte a hegyre vezető aszfalt utat, ami lankásabbnak tűnt, de napsütötte volt. Dilemmáztunk, hogy melyik úton törjünk a célra, de végül is az árnyasabb erdőt választottuk. Jót tett a hátizsákba helyezett lefagyasztott dobozos tej. Miközben a hátamat hűtötte a sört is hidegen tartotta. De a nagy meleg és emelkedő miatt mire a hegy tetejére értünk már a kiolvadó tejet is fogyasztani kezdtük. A hegy tetején egy lokátor állomás és egy favázas kilátó várt. Alig néztünk szét Saci is megérkezett. Az erdőgazdaságtól kapott engedély birtokában gépkocsival is felhajthatott. A kilátót megmászva fényképeztünk, és pecsételtünk, majd elindultunk Borzavár felé. Saci még maradt ő Zircen át közlekedve Borzaváron vesz fel bennünket

Borzavár: Nevét az egykor itt termesztett sok bodzáról (itt borzának hívják) kapta. Az Eszterházy család telepítette. A községben nagy hagyománya volta szén- és mészégetésnek. Kezdetben, erdőben süllyedve haladunk (István térdét ez mindig megviseli) majd az erdőt magunk mögött hagyva kiérünk Szépalmapusztára tartó murvás kocsiútra, később egy keskeny aszfaltútra. A faluba ismét egy félórával a presszó nyitása előtt érkezünk, ezért ma is az élelmiszer boltban pecsételünk, ahol már Saci vár ránk, majd tovább visz szálláshelyünkre Úrkútra. A délutáni programba még belefért az úrkúti Csárdahegyi őskarszt megtekintése. Ez mindannyinknak a pilisi Zsivány-sziklákat juttatta eszünkbe, ahol már az V. szakaszban elhaladtunk.

Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset.

7 szakasz 4 5 napKéktúra VII. szakasz- 4-5. túranap



6. túranap. 2011.08.27

Úrkút – Kab-hegy – Nagyvázsony

Ismét kora reggel indultunk, erre a rövidebb szakaszra, mert utána haza indulunk. Utunk a még zárva tartó Kéktúra vendéglő mellett vezet, (szerencsénk, hogy tegnap az Őskarszt megtekintésekor pecsételtünk) majd rövidesen az erdőben folytatjuk utunkat, egy kis kerítésmászással. Ezután egy ritkás tölgyerdőn vezet az utunk, majd hamarosan feltűnnek a Kab-hegyi tornyok, jelezve, hogy jó irányba tartunk. Kiérve az erdőből a kékjel aszfalt úton vezetne a toronyig, de mi inkább a hatos nyiladékot választjuk, amely nyíl egyenesen a tornyok felé mutat. A nyiladékon előttünk száz méterrel két megtermett vaddisznó sétál át. Mire a nyiladékon felérünk kiderült, hogy ez az út egy magán portán át vezet, szerencsénkre a házőrző kutya barátságos és az épülő kerítésen át könnyen elhagyjuk a portát. Itt egy garázs épület melletti oszlopon megtaláljuk a pecsétet.

Elhagyva a tornyokat meredeken haladunk lefelé, majd kissé szintesebb erdei útra érve megreggelizünk. A könnyed kis 16 km után 11 órakor Nagyvázsony vége táblához hívjuk Saci serpát, majd a Kinizsi vár tövében a vár pénztáránál pecsételtünk és hazafelé indultunk..

Nagyvázsony: A római korban hadi út haladt keresztül a településen. Ezek maradványit még ma is lehet látni. Első írásos feljegyzés a tatárjárás idejéből való. A Vezseny család kihalásával a bírtok Mátyás királyra szállt, aki 1472 ben Kinizsi Pálnak ajándékozta, aki megépítette a várat. 1651-be már városi rangban állt.

Nevezetességei: A Kinizsi- vár és Vármúzeum;  A Szabadtéri Néprajzi Múzeum;  A középkori eredetű Szent István templom.

7 szakasz 6 turanapKéktúra  VII. szakasz- 6. túranap


 8. szakasz 2011. 09. 17.- 09. 21.

„ Bakony - Balatonfelvidék”

Kéktúránk utolsó előtti szakaszát jártuk be! Rövidesen a befejező szakasz következik. Olvasóinktól, sorstársainktól befutott jelzések alapján, fontosnak tartjuk idézni, az Országos Kéktúra Szabályzat 5. pontját:
„A túra teljesítése történhet csoportosan, vagy egyénileg, 6 éves kortól, állampolgárságra való tekintet nélkül, bármilyen irányban, szakaszokra bontva, gyalog vagy sível. A túra időpontja és időtartama nincs korlátozva!”
Megszenvedtük, hogy túratársunk, Mihály Gáborné Saci laboreredménye milyen elkeserítően magas CA értéket mutat, így nem tud velünk túrázni.
Bár még nem fejeződtek be a vizsgálatai, reméljük nincs túl nagy baj! Két napot azért velünk töltött.
Túránk előzménye, hogy indulásunkat megelőzően, a MISZ három napos konferenciáján vettünk részt Pécsett. Haza sem mentünk, innen indultunk Csopakra, Saci jött értünk.
Szállásunk a túra teljes időtartamára Csopakon volt, a Veszprémi ILCO Egyesület elnökének, Oláhné Scmidt Erzsébetnek a jóvoltából!

 

1. Túranap 2011. 09. 17.
 
Szentbékála - Balatonhenye - Csicsói eh. - Nagyvázsony
 
Tehát mi négyen a törzstúrázók Pécsről, Csopakra mentünk Sacival. Elhelyezkedtünk a szálláson, majd Erzsébetékhez voltunk hivatalosak vacsorára, aki finom töltött-paprikával várt bennünket!
Reggel korán keltünk. Erzsébet vállalta a serpa szerepét, Nagyvázsonyra mentünk.
Saci ugyanide jött, az autójával, amit itt hagytunk. Erzsébet tovább vitt bennünket a Káptalantói indulásunk helyszínére!
Végig a Badacsonyi borvidéken mentünk. Mindenütt szüretelők hadával találkoztunk. Finom szőlőfürtöket kaptunk. Így értünk el Mindszentkálára, ahol egy régi vágású, kedves, jóízűen beszélő bácsival, Sz. Ferenccel találkoztunk, aki 74 évesen is fiatalos. Mesélt a fiatalságáról, a korának szépségeiről, időtöltéséről. Saját borával kínált bennünket.
Utunkat Szentbékála felé vettük, ahol egy csodálatos, épségben maradt, Pajtamúzeum berendezési tárgyaiban gyönyörködtünk. Itt minden régi eszköz fellelhető volt, ami egy parasztcsaládnál előfordult. Oltárczi Ferenc tanító úr gondozásában van a múzeum, akitől megtudtuk, hogy melyik eszközzel hogyan, mit dolgoztak, mi célt szolgáltak!
Megkaptuk az általa írt „Szentbékállai füzetek” című könyvet, amelyben részletesen ír a falu történetéről.
A kocsmában pecsételtünk.
Megnéztük a falu híres nevezetességét, a „Kőtengert”.
Terméseit hullató mandulafák alatt jutottunk el a 12.- 13. századi Töttörkáli templom romjaihoz. 1793-ban még imahely volt, Romer Flóris 1876 ban már csak a romját látta.
Innen a Fekete-hegyre, a Eötvös kilátóhoz vezetett az utunk. Köves, kavicsos, egyre meredekebb úton értük el a kilátót, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Káli- medence területére.
Igen erős lejtőn ereszkedve egy zsákfaluba, Balatonhenyére mentünk. Bélyegzőhely.
A következő bélyegzés a Csicsói- kulcsosházban volt, ahol, egyszerre csak csodálatosan szép gyerek-énekhang ütötte meg a fülünket, amint megtudtuk, egy Erdei iskola tanulói énekeltek.
Hallgattuk volna még, de tovább kellett mennünk, hogy elérjük Nagyvázsonyt még sötétedés előtt.
Saci serpa Csopakra vitt bennünket a hosszú, de nagyon szép út után!

8 szakasz 1 napKéktúra VIII. szakasz- 1. túranap

 

 
 2. Túranap 2011. 09.18.
 
Sümeg – Zalaszántó- Rezi- Hévíz
 
Kihasználva, hogy ma még van serpánk, egy váratlan fordulattal Sümegre vitettük magunkat Sacival, ahol a vasútállomáson pecsételtünk, ahova a városon keresztül vezetett az utunk. Útépítés miatt sok helyen el is tereltek bennünket. Nem mentünk fel a várba, de egészen közel helyezkedik el az úthoz, innen néztük körbe.
A Bazaltbányai vasúti lerakóhely mellett elhaladva értük el az erdőt.
A sümegprágai aszfaltutat érintve betértünk egy lombos fákkal övezett, köves erdei útra,
Így értük el a Sarvay-erdészházat, pecsételő helyünket.
Tovább is erdei aszfaltúton vezetett a kékjel Zalaszántó felé. Vadhálók övezte erdőben kellemes reggeli napsütésben mentünk következő pecsételő helyünkig, Zalaszántóra.
Itt nem a kijelölt helyen volt a pecsét, hanem szemben lévő épületben,a Tátika presszóban pecsételtünk. Itt meg is reggeliztünk.
A presszóval szemben egy mesebeli Mézeskalácsház állt. Egy készítő, Drótos Gyöngyi remekműveivel ismerkedhettünk meg. Gyermekkorunkat idéző mézeskalács figurák, amelyek a régi piros-zöld, és a már mainak számító, barna-fehér színben pompáztak. A mester nagy szakértelemmel magyarázta a különböző motívumok jelentéseit!
Vásároltam is az iker lányunokáimnak két pólyásbabát.
Zalaszántót elhagyva Cserhát-dülő és Téglamező által övezett völgybe értük el az erdőt. Rezibe végig az erdő szélén vezető úton értünk el. A faluban, egy ipszilon fordulóban lévő kocsmában pecsételtünk. Maszatos, futballozó falusi gyerekek vettek körül bennünket, és próbáltak eligazítani, hogy merre kell indulnunk a Gyöngyösi csárda felé.
Szinte végig hegyi aszfalton mentünk, mígnem az országútra kiérve balra rögtön a kanyar után megláttuk a csárdát. Nagyon szép, rendezett, magyaros jegyekkel berendezett több részből álló épület.
A személyzet nagyon kedves és készséges volt. Pecsételés után kijövet nagyot néztünk, Saci leeresztett kerékkel várt bennünket.
István igénybe vette az autószerelői tudását, és berakta a pótkereket.
Sacit gumishoz küldtük, mi pedig elindultunk Hévízre, a világhírű gyógyüdülőbe. Utunk először az autóbusz állomásra vezetett, ahol a pecsételőhely volt.
Hévíz: A Balaton-felvidéken, Zala megyében helyezkedik el. Első feljegyzés 1328 ból való.
Héviz= folyó, meleg forrás. A gyógyvíz első tudományos elemzése, Szlávy Ferenc Zala-megyei tiszti főorvostól származik.
Hévíz fejlődése 1857-ben kezdődött el. A tó a Festetics család bírtokában volt, aki bérbe adta a jogot először Lovassy Sándornak, majd 35 évre Reiche Vendel keszthelyi sörgyárosnak.
A két világháború között világhírű fürdőhelyévé vált.
A fürdőház épülete 1931-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott, így teljesen zárttá vált.
1948-ban államosították Hévízfürdőt. 1952-ben az Egészségügyi Minisztérium létrehozta a Hévízi Állami Gyógyfürdőházat.
Mozgásszervi, reumás megbetegedések gyógyító fürdője lett!
Míg Saci szerelőnél volt, megnéztük a fürdő környékét. Nem érződött a szezon végi hangulat, sokan voltak a tófürdőben, és az utcákon is. Végig mentünk a szép sétányon a fürdő felé, benéztünk a tóra, sajnos nem volt időnk fürödni, mert Saci közben megérkezett.
Csopakra vitt bennünket a szálláshelyünkre, Ő pedig indult haza Hódmezővásárhelyre, mert másnap be kell neki feküdni a kórházba további kivizsgálásra.
Szép napunk volt.

9 szakasz 2 turanapKéktúra VIII. szakasz- 2. túranap

 

3. Túranap 2011. 09. 19.
 
Tapolca- Szent-György- hegy- Balatontördemic- Káptalantóti
 
Serpánktól elhagyatva 5.45 kor indult a vonatunk Csopakról Tapolcára.
Odaérvén még volt bő egy óránk az átszállásra. Úgy döntöttünk, hogy nem Keszthelyre, hanem a rövidebb és Csopakhoz közelebb eső Káptalantóti felé vesszük az irányt.
Tettük ezt azért is, hogy estére, vacsorára várt bennünket Oláhné Erzsébet lakásán Máté Lászlóné Márti a Veszprémi ILCO Egyesület tagja a weblap fórumunk aktív tagja.
Tapolcáról aszfaltúton vezetett a kékjel, majd szőlőültetvényeken keresztül a Szent-György hegyre tartottunk. Az út helyenként meredeken emelkedő, köves, nehéz terep volt.
Felértünk a Szent György hegyi turistaházhoz, ahol pecsételtünk. Még jó állapotban lévő, de nem igazán látogatott, tornácos, régen szép épület volt. Megreggeliztünk.
Továbbhaladva, egyre meredekebb emelkedők következtek, így értünk el a Bazalt orgonákhoz, ahonnan kis ösvény vezetett a hegy ormára, hogy a gyönyörű panoráma mindenért kárpótoljon bennünket.
Bazalt-orgonák: A Szent-György hegy a Balatonvidék legjelentősebb tanúhegye. Oldalán hatalmas bazalt oszlopok találhatók, 415 m magas.A Tapolcai medence része.
A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, kb. 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. Azért hívják tanúhegynek, mert ma is híven mutatják az egykori tengerajzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását(lepusztulását), jól megfigyelhetjük.
A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét a sokszögletű oszlopokra a nép által „kőzsákoknak”, vagy „gyapjúzsákoknak” is nevezett látványos bazaltoszlopok, amelyek 30-40 m magasan emelkednek ki orgonasíp szerűen.
Itt kicsit elidőztünk, gyönyörködtünk.
Tovább indultunk, és egy bokros, ligetes rövid szakasz után egy esőházhoz érkeztünk. Írtunk az „üzenő füzetbe”. Tovább emelkedve, még mindig cserjés, bokros területen újra csodálatos panorámához érkeztünk. Láttuk az egész Balaton-vidéket.
Az esőházig visszaereszkedve, jobbra vezetett a kékjel Szigliget irányába. Borházak, pincék, présházak, szőlőültetvények mentén mentünk, mindenütt a szüretelés nyomaival, többnyire aszfaltúton haladva.
Be is tértünk a Sátory pincészetbe, ahol nagyon finom bort ittunk. Innen már láttuk a Szigligeti vár ormát. Műúton mentünk egészen a várig vezető pecsételőhelyig, ami a vár pénztárában volt.
Tovább a műúton folytattuk utunkat Balatontördemic - vasútállomás felé.
Rövid tanácskozás, számolgatás után úgy éreztük, még belefér időnkbe a Káptalantóti útszakasz, ahol ezen túraszakasz első állomása volt. Majd autóbusszal visszajöttünk a Balatontördemici vasútállomásra.
Ismét vonatra ültünk, és késő este értünk Csopakra, vendéglátónkhoz, Erzsébetékhez, ahol ott volt régi weblevelezős társunk is Máténé Márti és férje Laci.
Márti főztjét, gulyáslevesét vacsoráztuk, ami igen finom volt. Desszertet is készített.
Még beszélgettünk volna, de hosszú nap volt mögöttünk, Erzsébet férje, Attila kocsival szállásunkra vitt bennünket.
Holnap reggel szintén korán indulunk!

8szakasz 3 napKéktúra VIII. szakasz- 3. túranap

 

4. Túranap 2011. 09.20.
 
Csopak –Lesenceistván – Vállus - Keszthely
 
Hajnalban indultunk Csopakról az első vonattal. Még sötét volt. Viharos szél fujt.
Vonattal mentünk Tapolcáig, innen a kékjel végig az országúton vezetett. Ilyen hosszan még nem túráztunk országúton. Lesenceistvánban bélyegeztünk. Itt megreggelizünk.
Országúton mentünk tovább, szőlőtáblák között. Majd egy hegyi útra tértünk, ami meredeken vezetett fölfelé Csókánykő felé. A panoráma mindenért kárpótolt.
Innen a Gárdonyi - dülőn ereszkedtünk le a Babarcsi- hegy lábánál, Vállus irányába. Itt egy kis bolt falán, egy régi telefonfülke dobozában találtuk meg a pecsétet. Ezt követően elindultunk Gyenesdiás irányába, és az Iván-háton, majd a Pórak-háti völgyön keresztül Gyenesdiásra értünk.
Keszthelyre szőlőtáblákon, legelőkön, mezőn keresztül érkeztünk meg a vasútállomásra. Pecsételtünk. Megebédeltünk, majd autóbusszal Balatonfüredig buszoztunk, innen átszállással tovább buszoztunk Csopakig. Azaz csak Csopakig vettünk jegyet, de már fáradtak voltunk és figyelmetlenségünk miatt egy településsel később szálltunk le a buszról. Szerencsére serpánk Erzsébet nem csak értünk jött, de meg is vacsoráztatott bennünket.
Keszthely: A Balaton-felvidéken a Keszthelyi öböl partján álló város.
Első okleveles említés 1247 ből való. Lackfi István 1235-ben kapta bírtokul, és nagy építkezésnek kezdett.
Több tulajdonosa volt, Gersei Pető család, majd a Festetics család. 1797ben Festetics György megalapítja az első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetet a Georgikont. A Helikon ünnepségek létrehozása is a nevéhez fűződik. A város sokat köszönhet a közlekedés fejlődésének. Az első Balatoni gőzhajó 1846-ban futott be Keszthelyre.
Nevezetességei:  Festetics Kastély; Népviseletes Babamúzeum; Balaton Múzeum

 Másnap korán mindannyian haza utaztunk és a vonaton már a következő és egyben utolsó túraszakaszt terveztük.

8 szakasz 4 napKéktúra VIII. szakasz- 4. túranap

 


 9. szakasz.2011.10.5 - 10.11

Alpokalja

Elérkezett a Kéktúránk utolsó, befejező szakasza. Sok idő telt el 2011. 04. 26 óta. Majd ha lesz időnk, elemezni fogjuk, hogy hány napot, órát töltöttünk együtt, hány kilométert mentünk azzal együtt, hogy néha eltévedtünk. Hányan csatlakoztak hozzánk, beleértve azokat, akik nem vállalkoztak a túrázásra, de egy-egy állomáshelyünkön fogadtak, és örömünkben osztoztak.

Mert utunk célja egy nagy vállalás volt. Célunk, hogy megmutassuk magunkat stomásan, hogy felhívjuk a figyelmet az állapotunkra, és arra, hogy mennyire fontos, hogy a vastagbél-szűrés népegészségügyi program legyen Magyarországon.

A mellrákosok a Lánc-hídi sétában demonstrálják évente eredményesen hasonló szándékukat.
Ez volt a mi szándékunk is a Kéktúra megvalósításával.
Reméltük, jó időnk lesz, és sokan jönnek velünk az utolsó kilométereken, hogy együtt ünnepeljük Írottkőn a stomások nagy vállalását.



1. Nap. Utazás a helyszínre 2011. 10.05.

Reggel korán indultam Nyírbogbányból, Nyíregyházán felvettem klubtársamat, Lekli Jánost, aki az első szakaszon is részt vett velünk. Majd Debrecenbe mentem, ahol felvettük Bátori Józsefné Esztert és fiát, Józsit, aki a serpa feladatát fogja ellátni a Kéktúránk utolsó szakaszán.
Hosszú út várt ránk. Budapesten várt ránk Magyarfalvi Imre. Így már öten folytattuk utunkat. A kocsiban felemlegettük a nyolc szakaszon történt eseményeket. Délután 14.00 órára érkeztünk Hévízre, ahol elidőztünk két óra hosszat. Szálláshelyünkre, Bögötre, 18.00 órakor érkeztünk a hosszú út után. Időbe tellett, míg a hét napra való holminkat és az élelmiszer készletet kipakoltuk a kocsiból. Rövid idő múltán megérkezett Saci és István.
Könnyű vacsora, majd a másnap programjának megbeszélése után nyugovóra tért a csapat.



1. Túranap. 2011.10.06

Túra Sümegtől- Hosszúperesztegig .

Hajnali öt órakor keltünk, majd Bögötről Sümegre, előző túraszakaszunk végpontjára mentünk. Ismét megcsodáltuk a várat, eltűnődve azon, hogy erre a meredek sziklafalra épült erődítményt, hogyan lehetett bevenni. Pecsételés után Kisvásárhely irányába vettük az utunkat.
Utunk során visszapillantva, hosszan követett bennünket a vár látványa.
Az emelkedő nélküli úton gyorsan haladtunk, és elértük második pecsételő-helyünket Kisvásárhelyen, ami a harangláb alatt volt. Itt egy néni megkérdezte, hogy mit csinálunk, miután elmondtuk, a következő kérdése az volt, hogy mit fizetnek nekünk ezért. Jót mulattunk ezen, és elmondtuk, hogy nekünk megtisztelés, hogy ezt megtehetjük sorstársainkért is.

Kisvásárhely: Egykor vásártartó jogokkal rendelkező település, múltja 1382 –ig nyúlik vissza.
Innen hepehupás mezei úton kukorica- táblák mellett haladtunk, ahonnan őzcsapatok ugrottak ki. Cserjés, bokros részeket tölgyes erdő váltotta fel. Következő bélyegzőhelyünk az erdőben, az Ötvös- pecsételő-helyen, egy megtermett tölgyfán volt.

Innen 100 m után elértük az aszfaltutat, azon továbbhaladva, megyehatárt átszelve, elértünk egy vasúti felüljáróhoz, amely mellett megreggeliztünk, majd balra fordulva, ismét egy erdei úton, árnyas fák alatt, egyenes úton mentünk mintegy 15 kilométeren keresztül.

Utunk egy nagy kiterjedésű nádas mentén haladt, ahonnan búbosvöcsök és békák hangjait hallottuk. Jobbról végig vadháló övezte utunkat.

Egy erdei nyiladékba érve, különös, gémeskútszerű ágason lógó szerkezetre lettünk figyelmesek, aminek rendeltetésére nem találtunk magyarázatot.

Folytatva utunkat, a fák közül több helyen kivillant a Szajki-tó tükre. A pecsételő-helyre érve, kiderült, hogy ez a hely nem egyszerűen csak egy erdészház, hanem egy üdülő centrum és erdei Kalandpark. Kicsit megpihentünk, majd folytattuk utunkat hosszan, erdővel szegélyezett a tó mentén. Elhagyva a tópartot, erdei úton haladtunk tovább, ami egy aszfaltútra vezetett, melyen hosszan haladva Hoszúperesztregre értünk. Pecsétet a falu templomának kerítésén találtuk.

Itt már várt ránk a serpa és visszahozott bennünket szálláshelyünkre.
Eszter finom vacsorát készített, amit jó étvággyal fogyasztottunk el.

Aggódva hallgattuk az időjárás híreit, ami rossz előjeleket prognosztizált a következő napokra!

9 szakasz 1 reszKéktúra IX. szakasz- 1 túranap



2. Túrnap 2011.10. 07.

Bögöt-Szeleste

Bögöt: már a XI. században létezet, a község határában található a Saváriából (Szombathely) Arrabónába (Győr) vezető római hadiút. Középkori eredetű temploma letisztult egyszerűséggel áll a község szépen kialakított főterén.
Reggel korán ébredtünk, időben szerettünk volna indulni. Ez a tervünk nem sikerült. Már hátunkon volt a hátizsák, a serpa már az autónál várt bennünket, de a lépcsőről vissza kellett, hogy forduljunk, mivel eleredt az eső, szűnni nem akaró módon.
Visszafordultunk, és végre asztal mellett reggeliztünk. Eszter elkényeztet bennünket, minden kérésünket teljesíti, most például bundáskenyeret kértünk. Fejlámpával a fején csinálta, ugyanis az éjjeli vihar miatt nem volt villany.
Hosszan vártunk, hogy szűnjön az eső, de délelőtt 11:00 órakor már eluntuk a várakozást, és elindultunk az esőben szállásunkról, Szeleste felé.

Az eső ellen eleinte védett bennünket a nagyméretű szemeteszsákból kialakított esőköpeny. Így védve élveztük az eső áztatta táj szépségét.

A falu határában tértünk rá a Kékútra. Hosszan, műúton haladtunk, majd cserjés, bokros, kukorica- táblákkal tarkított területen haladtunk célunk felé, legelésző, megriadt őzek rebbentek széjjel. Az erdős terület után learatott szántóra vezetett az utunk, ahol több kilós sárréteg ragadt a cipőnkre. A szántás szélén kökénybokrok kínálták érett gyümölcseiket, amit az eső ellenére szemelgettünk. Szeleste határában komoly építmény magaslott, amelyről a vasútállomáson szerzett információnk alapján megtudtuk, hogy az egy szénsavüzem. Itt megtörtént a túra adminisztráció.
Nekivágtunk a 10,7 km-es távnak. Utunk a 86-os autóút felüljáróján vezetett át.

A felerősödött szél, és az egyre jobban zuhogó eső, arra a döntésre kényszerített bennünket, hogy feladjuk mai célunkat, és hívtuk serpánkat, aki visszahozott bennünket szálláshelyünkre.

Szétázott holmink megszárítására, kértük a szállásadónkat, hogy fűtsön be, hogy tudjunk holnap miben túrázni.

Eszter forró levessel várt bennünket, ami felmelegítette átfagyott tagjainkat.

9 szakasz 2 turanapKéktúra IX. szakasz- 2. túranap


3. Túranap 2011.10. 08.

Bögöt- Káld

Korán reggel ismét Bögötről, szálláshelyünkről indultunk gyalogosan, csak ma nem mentünk el egészen a falu széléig, hanem az utolsó utcán jobbra fordulva, az út végén tértünk rá a kékjelre.

Egy cserjés, bokros területen haladtunk hosszan, majd műútra érve erdőbe mentünk át. Hatalmas tölgy és vörösfenyők között vezetett az útunk, hosszú, széles erdei fasorokon keresztül. Az erdőből kiérve, szelíd-gesztenyefák mentén, Csénye falu felé haladva, a szélerőművek szépsége fogott meg bennünket. Rövid idő múlva, balról egy gondozott pulykatelephez értünk. A szép fehér pulykák piros szakállukkal,- ami a fiú-pulykáknál lila volt,- szólamban rikácsoltak nekünk. Csénye faluba értünk. Az országúton továbbhaladva, jobbra fordultunk, Csényeújmajor felé. A falu jobb oldalán egy 100 éve épült, de nagyon szépen karbantartott Szűz Mária kápolna volt. Egy helyi lakos elmondta, hogy most egy harangot kap majd. Itt pecsételtünk. Vele szemben egy régi, majdnem romos épület-komplexum állt, megelevenítve előttünk egy évszázados kort, ahol mindennek helye volt, úgy az uradalom gazdájának, mint az épen maradt cselédsori házakban élő summásoknak. Érdemes lenne felújítani, bármilyen közösségi helynek megfelelne. Egy patak partján ért véget a falu, a töltés mentén meneteltünk hosszan Sárvárra. A várost átszelve a vasútállomáson bélyegeztünk.

Itt ért a telefonhír, hogy mai vendégünk, Dr.Schmidt László főorvos úr Pécsről érkezvén, rövidesen Gércén lesz, kislányával. A találkoztunk velük, és együtt indultunk a következő bélyegzőhely felé, a Rózsáskerti- erdészházhoz. Az oda vezető út élményszámba menő volt. Társaságunk legifjabb tagja, Fruzsina elszórakoztatott bennünket bájával, aki nagyon jól viselte a hosszú utat. Serpánk, Józsi azért résen volt, hogy ha elfárad, akkor szállásunkra vigye. Utunk során egy régi sírhelyre, egy házaspár nyugvóhelyéhez értünk.

Csodálatos dió, vadgesztenye és tölgyeserdő mentén vezetett az utunk. Mintegy filmbéli fasor, műúton, kétoldalt szép szálfákkal szegélyezett úton haladtunk Megálltunk a 300 éves Banyafánál, ahol le is fotózkodtunk.

Nagyon rövid idő alatt elértük a Hidegkúti- erdészházat. Szép, rendbentartott épület, ami konferenciateremként is szolgál. Itt pecsételtünk.

Káld felé siettünk, hogy utolérjük a már messze előttünk haladó túratársainkat, Istvánt és Jánost. A kékjel egy fehér kavicsokkal borított úton vezetett. Helyenként az erdőbe tért, majd ismét kivezetett a kavicsos útra. Eleredt az eső, de mire Káldra értünk, addig elállt. Mindenütt a szüreti felvonulás díszleteit láttuk. A házak előtt vidám bábukat helyeztek el, szépen feldíszített kocsik haladtak az úton. A korona kocsmában bélyegeztünk. Serpánk ezt követően visszaszállított szálláshelyünkre.

Eszter vendégváró vacsorát készített, amit nagyon jó hangulatban fogyasztottunk el. Fruzsi nagyon feltalálta magát, sokat játszott a felnőttekkel. Főorvos úr felhívta sorstársunkat, Vancsáné Marikát, akit nemrég műtöttek és együttesen kívántunk számára mielőbbi javulást!

A szép és eredményes nap után nyugovóra tértünk!

9szakasz3 napKéktúra IX. szakasz- 3. túranap


4. Túranap 2011.10.09.

Szeleste – Tömörd

Nem indultunk túl korán, most mentek el vendégeink, Dr Schmidt főorvos úr és lánya Fruzsina. Reggeli után elbúcsúztunk egymástól. Fruzsinának, mint a legifjabb túrázónknak, átadtuk az utolsó szakaszunkra készített zászlót, amit mindannyian aláírtunk. Egyébként is a korábbi napokhoz képest rövidebb út várt ránk. Serpánk Szelestére vitt, ahol az eső miatt megszakítottuk két nappal ezelőtti túránkat.

A kékjel hosszan a vezetett a falu főútján, majd balra a templom felé fordultunk és mögötte követtük. A mezőn vezető út bokros alagúton át folytatódott. A könnyen járható úton jól haladtunk, elértünk egy vasúti aluljárót, majd azon áthaladva az ezt követő erdei út a Csepregre vezető aszfaltútba torkollott. Meg kell említenünk, hogy már messze innen a kék jellel együtt fut a „Mária-út” melyet elegáns oszlopok jeleznek. Az aszfalton párszáz métert haladva elértük az ablánci malomcsárdát. Felújítás miatt be volt zárva. Megcsodáltuk Sisi királyné tiszteletére 1900- ban a molnár által ültetett 3 nagy tölgyet.

Pecsételtünk, majd reggeliztünk. Kivártuk egy rövid zivatar elmúlását, majd folytattuk utunkat Tömörd felé.

Ablánci patakon átkelve akácoson át haladtunk. Az erdőből kiérve Kincséd-puszta gazdasági épületei mellett haladva keresztezzük az országutat, majd egy egykor aszfaltot látott erdei úton értük el Tömördöt.

Serpánk haza szállított, ahol Eszter finom estebédje fogadott. Nem várt kellemetlen dolog történt. Mara véletlen a konyha pult lengőajtójába botlott, és a középső lábújának a körme leszakadt. Nem tudni mi fájt neki jobban a levált köröm vagy annak veszélye, hogyan fog túrázni. A fájdalom enyhülése után azonban már a cipő órának levágásába kezdett.

9szakas4napKéktúra IX. szakasz- 4. túranap



5. Túranap 2011.10.10.

Tömörd – Hétforrás

Szállásunkról 7 órakor vitt serpánk Tömördre, ahol tegnap befejeztük a túrát. Az autóban útközben ért a napkelte, a horizonton felkelő nap csodálatos látványa hosszan elkísért bennünket.

Tömörd utolsó házait elhagyva eleinte ligetes fákkal övezett széles erdei úton haladtunk, amely távolabb már az erdőben vezetett. A kezdeti szakaszon volt némi emelkedő, de távolabb jó tempóban járható viszonylag szintes út vezetett.

Helyenként érintettük államhatárt és elmentünk egy határőrőrs elhagyott épülete mellett.

Szembe találkoztunk négy kéktúrát járó zirci hölggyel. Beszédbe elegyedve az egyik hölgynek Imre ismerősnek tűnt, mint kiderült a férjével egy szobában feküdt a sztóma műtétjekor.

Az erdei úton éppen elérve a határt, kilencvenfokos fordulót vett az út, amelyen elértük Kőszeg szélső házait. Néhány helyen nemcsak a Mária utat, hanem az „alpannónia” élményútvonalat is érintettük, ami az Alpok és a Pannon térség természeti, klimatikus és kulturális értékeit köti össze. A főút az ausztriai Sermmeringtől a magyarországi Kőszeg városáig terjed. A határkő az erdő szélén volt, szinte észrevétlen maradva, ahol lefotóztuk magunkat.

Kőszeg: Hazánk egyik leglátogatottabb városa. A fellelt újkőkori, bronzkori eszközök a vidék korai betelepülését igazolják. I. Károly Róbert tette a várost királyi birtokká. Szőlő és borgazdasága révén fejlődött. Híres vára 1445-1648-ig a várossal együtt zálogbirtokként Habsburg kézen voltak. A város történetének legkiemelkedőbb eseménye az 1532. évi török ostrom, amelyben a várat Jurisics Miklós védte, hősiesen. A török időkben a várost érintették az Adria felé vezető kereskedelmi utak, aminek során, nagy fejlődésen ment keresztül. 1920-ban a trianoni békeszerződést követően határvárossá vált. Műemlékeinek ápolásáért 1978-ban Hild-díjat kapott. 1990 óta nemzeti örökségként nyilvántartott a belvárosa, melynek gyöngyszeme a Jurisics tér.

Mint kéktúrázó, körömsérülésem miatt, orránál kivágott cipőmben, kaptam túratársaimtól 3 óra lazítást, mielőtt a Kálváriára mentünk, (ők addig egy nagy távot tettek meg egy nehezebb terepen). Így megnézhettem Kőszeg nevezetességeit közelről. A belváros rekonstrukciója folyik, minden részletre figyelő módon, ami nem veszi el a patinás épületek kedves, kecses, olykor tiszteletet parancsoló látványát. Olyan sok programot kínál a Köszegi ősz, hogy nagyon nehéz közülük választani. Marasztaló hangulatú hely.

A városon áthaladva a vasútállomásra igyekeztünk pecsételni. Rövid pihenő és ebéd után a várost átszelve a Jurisics vártól a Kálvária-dombon mentünk végig. Átszellemülve haladtunk a köves, kavicsos úton, melyek oldalába építve láthattuk a csodálatosan megépített, „kis oltárokba” helyezett domborműveket, melyek Jézus Krisztus szenvedését és halálát jelenítik meg. A lelki „stációként” is megélt állomások után még fokozódott az átélt élményünk, mikor megláttuk a Kálvária-templomot, mintegy betetőzéseként a megélt csodának. A templom oldalában újra felfedeztük a stációk képeit. Innen csodálatos kilátás nyílt Kőszegre.

Innen a Pintér-tetőn át eljutottunk a Hétforrásig.

Hétvezér forrás: Az egyetlen forrás, amelyből hét lyukból folyik egyszerre a víz. Az alatta lévő vízgyűjtő medencébe folyik a víz továbbhalad egy nagy árok formájában Ausztria felé. A hét kifolyó fölött a hét vezér neve. Különleges hely, nem mindennapi látvány. A túra bélyegző is itt van, ami a forrás fölötti öreg bükkfán található. Éppen felújítás alatt áll a forrás teljes környezete.

Serpánk várt, és szálláshelyünkre vitt bennünket. Eszter finom lebbencs-levest főzött, és sztócsnit sütött. Estebéd után nekilátott a holnapi záróünnepségre való készülődésnek. Saci és én, Mara a konyhalányok szerepében segítettünk neki.

Ma este érkeznek a B. Braun Kft munkatársai, Hergyó Zsolt és Simon Andrea vezetésével, hogy együtt jöjjenek fel velünk túránk utolsó szakaszára, Írott-kőre.

Holnap ide várjuk Reinberger Ilonát, a Replant-Cardó termék-managerét.

Nagy örömünkre szolgált, hogy sok sorstársunk emailben, telefonon fejezte ki örömét, hogy idáig értünk, és sikeres túrát kívánva köszönték meg, hogy úgy érzik, hogy értük is menetelünk.

Holnap 6 hónap minden szépsége és nehézsége, szakmai sikere után megtegyük az utolsó lépéseket a csúcsra, de az első lépéseket ahhoz, hogy reméljük, hogy nagyon sok emberhez eljutott az a cél, amiért indultunk: a sztomások helyzetének megismertetéséért, a vastagbélszűrés fontosságáért.

9 szakasz 5turanapKéktúra IX. szakasz- 5. túranap



6. Túranap 2011.10.11.

Hétforrás – Írottkő

Tegnap este későn, 21:00 órakor érkezett meg a B. Braun csapata, Hergyó Zsolt vezetésével. Vacsoráztunk, beszélgettünk. Reggel hét órakor indultunk. Az előző nap reggeli napfelkelte csodája a mai nap is hosszan elkísért. Amennyire a lehetett autóval közelítettük meg a „Hétforrást” előző napi túránk végpontját. A túracsapat a B.Braun munkatársaival egészült ki. Köszönjük nekik, hogy már második alkalommal tartanak velünk.
A „Hétforrás”-tól meredek szakaszon lendültük neki a hegyoldalnak. Szuszogva tettük meg a kezdeti távot, amit alkalmanként enyhített néhány kevésbé meredek szakasz, de a már viszonylag közeli cél erősítette erőnket. Mara kivágott órrú cipőjén harmattól és vértől átázott zokniban, kitartóan rótta az utat.
Hasonlóan a tegnapi utunkhoz, néhány helyen itt is az „alpannónia” útvonalon is mentünk. Szokatlan volt a meredek emelkedő mivel ezen az utolsó szakaszon zömmel szintes úton mentünk. Néhány kilométer után elértük a 609 m magaslaton álló Óház-kilátót.

Óház-kilátó: A XIII.században épült. A város első vára, Felsővár vagy Óvár. Nagyon szép kilátás nyílik innen Kőszegre, Szombathelyre, a közeli tanúhegyekre, valamint a szomszédos Ausztriára. Az Óházat érinti a hegység élővilágát bemutató Csillaghúr tanösvény. Miután kigyönyörködtük a magunkat a tájban, tovább haladtunk végső úticélunk, Írottkő felé.

Hat hónap után már nagy izgalommal várjuk, hogy fönt legyünk a csúcsán.
Még egy kis emelkedő, és egy műútra érünk, ahol szépen kialakított pihenőhely volt. Itt megreggeliztünk. A kékjel jobbra, majd be az erdőbe, balra vezetett. Újra emelkedőn mentünk. Két oldalról kísértek az egykori határsáv nyomai. Lehullott szelíd-gesztenye gubók ropogtak a lábunk alatt.
Az emelkedőn folytatva elértünk az Írottkői-kilátó közelében lévő pihenő és pecsételő-helyre.
Az utolsó pecsét! Hogy vártuk már! Vegyes érzelmekkel tartottuk a túrakönyveket. Egyszerre örültünk, hogy megtettük, amit vállaltunk, és egyszerre sajnáltuk, hogy vége ennek a gyönyörű menetelésnek. István vitte a zászlónkat, és mondott néhány gondolatot a túránk során történtekről, majd átadta nekem, Marának, mint a legfiatalabb túrázónak közöttünk.
Már csak pár lépés volt a végső célba éréshez. Meghatódva, az öröm és a megtett út sikerének gombócaival a torkunkban, lépkedtünk az Írottkői kilátó bejáratához. Leírhatatlan érzés. Hat hónapja indultunk el, Magyarfalvi Imrének az ötlete nyomán! Az eltelt idő minden szépsége és nehézsége eszünkbe jutott. De itt vagyunk! Megcsináltuk! Mi, stomások! A stomásokért! Azért, hogy figyeljenek ránk! Hogy felrázzuk sorstársainkat, hogy számunkra is létezik teljes élet! Hogy felemeljük szavunkat azért, hogy kevesebb ember halljon meg vastagbélrákban!

Reméljük, elér a döntéshozókhoz!

Mara, majd Imre méltatta a túra jelentőségét, majd Hergyó Zsolt a B. Braun képviseletében elismerően szólt kitartásunkról. Ezt követően mindannyian felmentünk a kilátó tetejére, és kitűztük az ILCO-s emblémával ellátott zászlót, amelyen az állt: „Másfél millió lépés stomával”!

Boldogan és meghatottan néztünk körbe, a teljes horizontot belátva. Itt vagyunk! Fent! 883 méteren!

Írottkői- kilátó: Ami nem csak a Kőszegi hegység, hanem a Dunántúl és Burgenland legmagasabb pontja is. A kilátótól mintegy 40 méterre, osztrák területen található a hegynek is nevet adó sziklaalakzat, amelyek egykor a Batthyány és az Eszterházy birtokok határvonalát jelölték. 1913-ban épült. Egyszerre két ország területén fekszik, Magyarország és Ausztria irányából egyaránt megközelíthető.Nem akaródzott lejönni! Néztük a csodálatos panorámát, és emlékeztünk. Még az elkövetkezendő napok, hetek feladata lesz, elemezni a túra során történteket!

De most itt vagyunk! Rokkenbauer Pál nyomán jöttünk! 2011. április 26-tól- 2011. október 11-ig! Hollókőtől Írott-kőig! Megcsináltuk!
Lassan jöttünk lefelé a lépcsőkön. Visszafelé már osztrák területen várt bennünket serpánk Józsi alias Hose, akinek köszönjük végtelen türelmét, amivel végigkisért bennünket ezen a szakaszon. A mai nap további része az ünneplésé. Mi túrázók, vendégeinkkel együtt szállásunkra mentünk, ahol már várt bennünket a finom babgulyás! Eszter remekelt!

Több vendégünk is érkezett, Reinberger Ilona, és a körmendi ILCO klub stomaterápiás nővére, akik tortával köszöntöttek bennünket, és István meglepetésére, megjött Etyekről a fia és családja, aki borász, és finom vörösbort hozott a Gradowski-dülő szőlejéből!
Jó kis csapatot alkottunk! Történetek, eltévedések, eső, tűző nap, sírás és öröm.
Telefonjaink folyamatosan csörögtek. Gratulációk. A kitartásunkért. Köszönjük mindenkinek!

Későbe hajló délután elbúcsúztunk vendégeinktől. Még sokáig kint ültünk, élvezve a lenyugvó nap sugarait, megadva nekünk ezen a napon a befejező jó időt is. Nem akaródzott felállni. Újabb terveket kovácsoltunk a jövőre, amiben felhasználjuk a most szerzett tapasztalatokat. Hosszú volt az út idáig! Már nem szabad sietni!

A Hegyek Istene megőrzött bennünket!

9 szakasz 6 turanapKéktúra IX. szakasz - 6. túranap